A felnövésünk során kapott rejtett üzenetek mély nyomot hagynak bennünk, és jelentősen befolyásolják mentális egészségünket, valamint én- és világképünket. Gyerekként sokszor olyan üzeneteket kapunk, amelyek nem csak szavak révén, hanem tettekkel, tekintetekkel vagy csenddel íródnak belénk.
Például, ha gyakran kaptunk büntetést, a tudattalan tanulság az lehetett: „Van bűn, tehát bűnös is van” – és ez a mintázat felnőttként olyan helyzetekben köszönhet vissza, ahol hajlamosak vagyunk rossznak vagy hibásnak látni magunkat, még akkor is, ha ez nem igaz.
Ugyanígy, ha kevés figyelem jutott ránk, könnyen alakulhat ki az az érzés, hogy kevés vagy nem elég vagy épp nem elég jó az, akik vagyunk.
Gyermekként minden élményt énközpontúan értelmezünk – hiszen ez a természetünk –, és úgy hisszük, a szüleink vagy mások reakcióinak közvetlen köze van hozzánk. Holott sokszor ezek a reakciók a környezetük állapotából, nem pedig belőlünk fakadnak.
Ahhoz, hogy mentálisan egészséges és reális énképet alakítsunk ki, fontos, hogy ezeket a korai lenyomatokat megvizsgáljuk, megkérdőjelezzük, és elengedjük azt, ami nem rólunk szól.
Ez egyfajta belső „tisztító munka”, amivel rétegről rétegre lehántjuk a tévhiteket, hogy végre meglássuk azt a tiszta, valódi és értékes személyiséget, aki mindig is ott volt alattuk.
Írta: Csarnai Borbála, integrál önismereti mentor
