Sokan azt gondolják, hogy a segítő szakembernél mindig minden rendben van, mintha valami titkos varázserővel bírna, amivel mindig higgadt, nyugodt és kiegyensúlyozott tud maradni. Milyen csillámpónis mesének hangzik ez, ráadásul emberi mivoltunkkal, és a világ dualitásának igazságával igencsak szembemegy.
Az igazság az, hogy mi is emberek vagyunk, és ugyanúgy találkozunk nehézségekkel, bizonytalanságokkal, és olykor hullámvölgyekkel. Nekünk is vannak napjaink, amikor fáradtabbak vagyunk, amikor küzdünk a saját érzéseinkkel, vagy amikor éppen időt kell adnunk magunknak a feltöltődésre.
Ami miatt tudunk másokat kísérni, hogy a sokszor több évtizedes önmunka során megtanultuk és mélyen megismertük önmagunkat – bár ez a tanulás élethosszig tart –, valamint olyan eszközöket és módszereket tudunk használni, amik segítenek egy-egy helyzet kezelésében és az egyensúlyi állapot visszaállításában. És ez sokszor nem a belső kaki elkerülését, hanem az azon való keresztülmenést jelenti – azt tanítjuk, amit élünk.
Szóval mi is ugyanazon az úton járunk, mint mindenki más.
A segítő munkában számunkra is benne van a tanulás, a fejlődés, és a saját emberi mivoltunk elfogadása. Sérülünk, hibázunk, szeretünk, örülünk, szomorkodunk, mint bárki más. Az érzelmek mindaddig az életünk részei, amíg csak embernek mondhatjuk magunkat. Abban tudunk mintát mutatni, hogy milyen kapcsolatokban és környezetben lehet jól fejlődni és hogyan tudunk együtt áramolni az érzelmekkel – más szóval szörfözni a vízen, nem pedig szembeúszni az árral vagy víz alatt lenni.
Erre az emlékeztetőre néha ugyanúgy szükségem van nekem, mint ahogy a klienseimnek. A perfekcionizmus és az idealizált terapeuta képe helyett legyünk inkább, mi segítők is, IGAZAK.
Hiszem, hogy ez mélyen emberibbé teszi a kliensekkel való munkánkat is.
Írta: Csarnai Borbála, integrál önismereti mentor
