„Hagyjuk”, „Mindegy”, „Nem érdekes”, „Lesz..rom”, „Majd lesz valahogy”, „Majd megoldódik”, „Ez van, most mit csináljak?”
Ha ezeket a kifejezéseket te is szoktad használni, akkor gratulálok, egészséges vagy! Ugyanis ezek a psziché normális védekezései.
Ha valamilyen érzelem kényelmetlen mértéket ölt, akkor a rendszer jelez, és az elme automatikusan terelésbe kezd. Mondhatni lezárja a kaput egy érzelem előtt, hogy „nana, arra ugyan nem megyünk”. Erre nagy szükség van, mikor olyan helyzetben vagyunk, amikor például egy vészhelyzetet hárítunk el éppen.
Nem véletlenül van, hogy sokszor amikor „helyzet” van, azt érzelemmentesen lereagáljuk, majd utólag ismerjük fel, hogy azért az veszélyes volt. Ha a testünket ilyenkor elöntené például a félelem, nem tudná az agy megfelelően kiértékelni a helyzetet és a túlélés érdekében döntést hozni, ezért ilyenkor az érzelem lezár. Tehát ez a funkció egy egészséges emberi működés sajátja.
A legtöbbször viszont olyan helyzetekben is működik, amikor valós életveszély nem áll fenn, mindössze annyi történik, hogy az érzelem kellemetlen, nem ismerjük a kezelési módját, akár megijedünk tőle. Ilyenkor igenis helye van annak, hogy kicsit visszaterelgessük magunkat a gondolatfonálban, hogy vajon mi az az érzelem, amit hirtelen az elme eltávolított magától egy-egy ilyen mondattal.
Érdekes lehet megfigyelni magadon, hogy az öt alapérzelem közül – szomorúság, düh, félelem, meglepetés, öröm – melyik az az érzelem, amelyiknél a leginkább bekapcsol nálad ez a terelő funkció. Valószínűleg azt az érzelmet a legnehezebb vinni számodra. Valójában egyik érzelem sem rosszabb a másiknál, de abban nagy különbözőségek mutatkoznak, ki melyikkel milyen kapcsolatban van.
Ha például olyan családban nőttél fel, ahol egy haláleset után úgy küzdött meg a család a fájdalommal, hogy nem szabadott róla beszélni, valószínűleg nem tudták neked megmutatni, hogyan kezeld magadban a szomorúság érzését. Azt tanultad meg, hogy arról nem beszélünk, ami fáj. Ami pedig többtíz év alatt nagyon sok felgyülemlett érzelmet jelenthet.
Első lépés lehet tehát észrevenni saját magadon, amikor ilyen terelésekkel élsz egy beszélgetésben (akár belső párbeszédben), és visszalépni gondolatban a terelőmondat előtti érzésre. Így tisztább képet kaphatsz arról, milyen automatikus védekezésekkel szoktál élni az érzelmekkel szemben.
Neked mi az elfojtást segítő szavajárásod?
Írta: Csarnai Borbála, integrál önismereti tanácsadó
