Most akkor skizofrén vagyok? – hangzik fel a kérdés viccesen a kliensektől, amikor rájönnek, hogy több hang, működési mód van jelen bennük, vagyis több énrészt ismernek fel magukban.
Ezt a jelenséget már Freud is leírta, vagyis nem újkeletű, azonban megtapasztalva, tudatosítva mégis kicsit idegennek hathat, mikor ezt saját magunkban fedezzük fel. Freud id-ről, vagyis ösztönénről, ego-ról és szuperego-ról, vagyis felettes énről beszél.
Hétköznapi nyelven az énrészek legegyszerűbb formában gyermeki, felnőtt és szülői működési módként azonosíthatók. Ez a személyiség alapvető szerveződése. Ebből indulnak ki a hétköznapi játszmáink másokkal, és az úgynevezett belső harcaink is.
A három énrész sajátos reakciókkal, megoldási módokkal vesz egy-egy helyzetet, amik egy része tanult, egy része pedig ösztönszinten kódolt.
Ezek a részeid leginkább úgy érhetők tetten, ha megfigyeled a spontán benned lezajló belső párbeszédet. Ez elsőre tényleg furcsán hathat, hiszen a magunkban beszélgetés sokáig egyet jelentett az őrültséggel. Miközben az igazság az, hogy mióta az eszedet tudod, mindig is ott volt benned egyfajta belső dialógus.
Ki az, aki téged szid belül, ha elrontasz valamit? Ki az, aki biztat, mikor egy nagy prezentációt kell tartanod? Ki az benned, aki megnyugtatónak vagy épp idegesítőnek tart egy szintén benned keletkező gondolatot? Ki az benned, aki retteg egy olyan helyzetben, ahol logikusan átgondolva nincs valós veszély?
Tehát a belső ‘hangok’ léteznek. És igen, egészséges személyiségben is léteznek. Ezek feltárása, azonosítása, szabályozása, formálása és főként összhangba hozása nagy szerepet játszhat egy olyan belső közeg kialakításában, ahol jó létezni. Egy olyan szeretetteljes közeg, ahol mindenki meghallgatásra talál, ahol mindenki véleménye számít és igazságos döntések születnek.
Ez a felnőtt részünk ajándéka… érdemes hát végigjárni az utat.
Írta: Csarnai Borbála, integrál önismereti mentor
