A béke ereje

A béke ereje az áramlás. Nem sodródás az eseményekkel, hanem amikor úszni kezdünk, beleengedjük magunkat az életbe. Mikor elfogadjuk a személyek, dolgok természetét és már nem küzdeni akarunk ellene, hanem ezt bekalkulálva működünk.

Ezt megelőzi egy befelé fordultabb időszak és sok-sok veszteség, trauma, amik a belé fordulást okozzák. Átértékelődik ez alatt az időszak alatt sok minden: a saját magunkhoz való viszonyunk, hogy mi fontos és mi nem, kik vagyunk mi igazán, legbelül. Megbarátkozunk a saját negatív oldalunkkal is, amit a pszichológia árnyéknak nevez Jung után. Elfogadjuk a saját korlátainkat és fejlődési lehetőségeinket, végig megyünk az összes eddigi leírt tudatszinten, és az azzal járó mélységeken, de mindből fejlődünk.

Átértékelődnek a viszonyaink másokhoz, a barátságaink, családi kapcsolataink; csak az marad meg, ami szeretet alapú és aki teljesen el tud minket fogadni önmagunkért: úgy is, ha meghúzzuk a saját határainkat és sok dologra nemet kezdünk mondani. Letisztul ki marad mellettünk és kinek nincs már helye. Egy belső és külső letisztulás segíti a békét megtalálni.

Itt már mögöttünk áll egy önismereti út. Önmagunkkal is békére leltünk, szívesen töltünk önmagunkkal időt (énidő) és szívesen találkozunk azokkal, akik szeretnek és elfogadnak minket így, és akiket mi is szeretettel el tudunk fogadni úgy, ahogy vannak. A találkozások már nem szívességekről fognak szólni, hanem jelenlétről, a másik társaságában szívesen levésről.

A békében elkezd megjelenni az egység érzés, a különbségek tisztelete és elfogadása. Benne van, hogy a képet nagyon távolról szemléljük és így ezek az apró különbségek és hasonlóságok mind értelmet nyernek, színesítik a világot, a fejlődés részei, összeállnak egységgé. Hatások, kapcsolódások összességévé. Itt már az ember tud áldásként megélni (múlt vagy jelenbéli) rossz dolgokat is akár, ha a teljes képet nézi. Nem akar másokat lehúzni, elfogad, jelen van, a helyén kezel, és ettől valahogy bölccsé is válik kívülről nézve. Nem függ az életkortól, inkább a megélt életeseményektől és attól, hogy abból ki mennyire tanult.

Írta: Angi Gyöngyi, pszichológus