A felnövésünk során a társadalom, a tekintélyszemélyek és a kortársak egyaránt tanítanak a társadalmi együttélés vélt és valós, szubjektív és objektív normáira. Vagyis hogy mit szabad és mit nem, mit illik és mit nem. Ebben egy csomó hasznos dolog van, ami a beilleszkedéshez és az élet megértéséhez nélkülözhetetlen, és segít eligazodni a kapcsolatokban.
Az előző generációk ezzel együtt megtanítanak arra is, hogy már korán elkezdjük elutasítani saját „helytelen, bűnös” gondolatainkat. Sokszor ők maguk is egy olyan közegben nőttek fel, ahol súlyosan büntették az elvárttól való eltérést nemcsak családi, de társadalmi szinten. Néhol egyenesen veszélyes volt őszintének lenni. Összeszedtem néhány dolgot, ami sokszor előfordul tabuként az önismereti üléseken:
„Halottról jót vagy semmit” – Szép gondolat elméletben, de mi van, ha benned például egy csomó harag maradt azok miatt, amiket veled tett? A halál utáni „szentté avatás” gyakorlata megpróbálja lehasítani a sérelmeket, miközben azok hatása továbbra is munkálkodik a személyiségben.
„Nem szabad ítélkezni” – Az elme egészséges működéséhez hozzátartozik, hogy megpróbálja a mentális folyamatokat leegyszerűsíteni, vagyis a komplex világunkat könnyebben értelmezni azáltal, hogy kategóriákat, prekoncepciókat, előítéleteket hoz létre. Ezek érvényességét egy későbbi fázisban megvizsgálhatjuk, de ha már a „megvilágosodás” előtt kisbuddhaként szeretnénk élni, megtagadjuk egy teljesen emberi részünket.
„De hát mégiscsak a szüleim” – Éppen a legközelibb kapcsolatainkban a legfontosabb, hogy minden érzelmet őszintén megélhessünk. Ha ez nem megengedett, korlátozva, büntetve van, akkor az nem egy őszinte kapcsolódás. A szülők idealizálása egy gyermeki létállapot. A felnőtt részünk megszilárdításához hozzá tartozik az is, hogy reális kapcsolatként értelmezzük a szüleinket.
„Párkapcsolatban élek, de vonzódok máshoz is” – Legtöbbször nem maga a vonzalom, hanem a bűntudat és a szégyen tesz igazán nehézzé egy ilyen helyzetet. A szégyen miatt a helyzet legtöbbször titokként él, ami csak még inkább felnagyítja az érzelem jelentőségét. A titok az egyik legártalmasabb lelki teher.. nemcsak nehéz elnyomni, hanem még magányt is hordoz, hiszen úgy érezhetjük, egyedül kell megküzdenünk vele.
Vizsgáld meg, hogy neked hol nehéz kimondani az igazságot. Ilyen esetekben az első lépés, hogy magaddal merj őszinte lenni.
Legyen egy tér, egy papír, egy személy, egy tükör, bármi vagy bárki, aki előtt megengeded magadnak azon dolgok kimondását, amiket szégyenteljesnek érzel. Elsuttoghatod az erdőnek, elmondhatod egy idegennek, a terapeutádnak, a kutyádnak, leírhatod egy papírra, amit azután elégetsz.
Az őszinteség felszabadító erővel bír.
Írta: Csarnai Borbála, integrál önismereti mentor
