A pártatlanság ereje a MOZDULATLANSÁG és az ELCSENDESEDÉS. Amikor megállok, kimerevedik a kép és szemlélődök, hogy ez volt eddig, ez van most, eddig ezeket csináltam (mi hova vezetett, mi vallott kudarcot, mi lenne jó). Ha erre megyek, akkor ez lesz, ha pedig arra, akkor az. Letisztul a jó útvonal/irány és látom, hogy mi van előttem, mi várhat rám, ami jó nekem. Mit és hogyan kell majd ezért tennem. Azonban ennek kifejezetten fontos része a nem mozdulás, figyelés, beleérzés és ERŐGYŰJTÉS az úthoz.
Érezni kezdek, szívből, igazán. Elkezdek merni hallgatni a szívemre, önmagamra. Megérzem, hogy mire lenne szükségem. Rájövök, hogy vannak döntési lehetőségeim, itt már van önreflexió és tudatosság, hogy a sokszor bejárt negatív kört ismétlem, vagy valami újat próbálok és akár a pozitívba is át tudok és akarok fordulni.
Megjelenik itt a bizalom, hogy jól érzem, és jó útra kerülök. A bizalom magamban, az utamban, hogy mindent meg tudok teremteni hozzá, amit kell. Közben pedig felmérem, hogy mire van szükségem. A pártatlanságban türelmes vagyok a másikkal és önmagammal szemben. Érzem és tudom, hogy odaérek előbb-utóbb. Kivárom a dolgok idejét.
Pártatlanságban a LETISZTULÁSnak és NEUTRALITÁSnak van még nagyon nagy ereje. A sok negatív érzés után végre tudjuk látni a pozitívakat. Igazán itt lépünk ki először a mintáink rabságából, jövünk rá mélyebb felismerésekre és tanulságokra.
Ehhez szükséges azonban a LECSENDESEDÉS, és egy új személet, hogy semmi nem jó vagy rossz önmagában, hanem mindenből tanulhatunk, és észrevehetjük a mélyebb összefüggéseket, ha egy picit távolabbról szemléljük a képet, az életünket, tapasztalataink sorát. Kell, hogy hátrébb menjünk picit, 1-2-3 vagy akár 18-20-30 lépést. Mi hiányzik ahhoz, hogy jól csináljam vagy egész(séges) lehessek? Hogyan lehetnék egyensúlyban önmagammal, a helyzettel, a világgal? Meglátom, miben kellene fejlődnöm még és milyen kincsek rejlenek bennem. De ezek a megállásban, pihenésben, tisztulnak ki, amikor nem görcsölök rá és amikor már nem erőből akarom megoldani, hanem csak úgy pártatlanul, lazán, feladva, tisztán látva. Kell tehát a pártatlanság szintje a változáshoz, egészlegessé váláshoz való úton.
Írta: Angi Gyöngyi, pszichológus
