A kontroll témája így vagy úgy, de mindig téma az önismereti folyamatban. Van akinél azért, mert a biztonság megtapasztalásának hiánya miatt úgy érzi, mindent az irányítása alatt kell tartania ahhoz, hogy úgy működjenek a dolgok, hogy az neki jó legyen, másoknál azon dolgozunk, hogy kereteket, struktúrát lehessen építeni anélkül, hogy a szabadságérzet csorbulna.
Mindegyik végletnek megvan a maga túlzása, ami egy-egy fontos szükségletre épül. A kontroll a biztonság köré, míg az elengedés a szabadság köré építi az életet.
Minden nagyobb spirituális irányzat és vallás az egyensúly, középút fontosságát hangsúlyozza. Amikor a személyiségről beszélünk, ez ugyanúgy érvényes. Tehát a biztonság és a szabadság egyaránt fontos alapértékek, amelyeket érdemes megteremteni magunkban.
A struktúrák, határok, rendszerszemlélet biztonságos keretbe helyezik az érzelmeinket, tetteiket, tevékenységeinket, miközben a szabadság megélésében elengedhetetlen az, hogy a kereteken belül teljesen rugalmasan, szabadon tudjunk mozogni, olyankor akár kilépve annak vonalain túlra.
Mintha csak lenne egy kertünk, aminek kerítésén belül biztonságban, védve vagyunk, miközben megvan a szabadságunk arra, hogy a kertet bejárjuk úgy ahogy épp kedvünk van; szökkenve, táncolva, komótosan vagy akár úgy döntsünk, hogy márpedig most az egyik sarkában mozdulatlanul megpihenünk. Lehet olyat is, hogy kimegyünk a kertünkből, tudván, hogy a vonalak, vagyis a kerítés mindig támpontot ad abban, hol van az otthon.
Ha van kedved, nézd meg magadban, nálad a kontroll vagy az iránytű nélküliség van-e túlsúlyban és ötletelj arra, mi jelentheti neked a gyakorlatban az egyéni egyensúlyt.
Írta: Csarnai Borbála, integrál önismereti mentor