Ez az a tudatszint, amikor a saját értékünket elkezdjük érezni. Sokszor ezt megelőzi, hogy mások alábecsültek, nem értékeltek minket, itt bekapcsolhat a haragunk, bánatunk, de akár a szégyenünk, hogy ezt hagytuk. Ha túlkompenzáljuk azt, hogy eddig nem kezeltek a helyünkön minket és felülértékeljük magunkat, a többieket pedig le, akkor megszületik a gőg.
A gőg a határok megvonásában is segít: eddig és ne tovább! Már annyira feszegetted, tologattad a határaimat, hogy ELÉG! Megmutatom, hogy tovább nem jöhetsz – szankciók, határhúzás. Több, jobb, értékesebb vagyok ennél, hogy ezeket megtedd velem. És tényleg nem is hagyom. A gőg ereje segít és túl is szárnyalom a lebecsült szintet.
Méltó leszek dolgokra és a méltóságomat is visszanyerem. Ez mozdít, előre visz a bátorság szintjére. A büszkeség annyiban több ennél, hogy már nem vagyok olyan fölényes, de látom, miben emelkedem ki és a többieket nem akarom lenyomni. Csak azt érzem, hogy van, amiben én vagyok a jobb és ezt büszkén vállalom.
A gőgnél a negatívból a pozitívba toljuk magunkat, és idő, mire beáll az egyensúly. De igyekszünk már pozitívan tekinteni magunkra és kell ez a kis felülértékelés ahhoz, hogy az apróbb teljesítménynek is örülni tudjunk. Az egyensúly pedig szépen lassan beáll és kialakul a reális önértékelés.
Kérjünk a környezetünktől visszajelzést emellé, hogy szépen lassan vissza tudjuk magunkat szabályozni és legyen előttünk negatív példa is, ami a földön tart: „ilyen soha nem szeretnék lenni”.
Amikor megtanulom a helyén, szeretettel kezelni magam és másokat (mindenkinek más az erőssége és képessége, tehetsége), és magam reálisan értékelem – jó önértékelés –, akkor nem értékelek sem alul, sem felül, hanem a helyére kerül minden. A gőgöt és büszkeséget tehát önmagunk és mások szeretete oldja fel.
A szavaknak nagy ereje van: dicsérj másokat, Téged is dicsérni fognak! Próbáljátok ki bátran egy-egy nap, ha olyan kedvetek van.
Másik jó gyakorlat, ha a nap végén egy-kettő vagy öt olyan dolgot írok, amiért büszke vagyok magamra, így növelhető a gyenge önbizalom és önértékelés.
Írta: Angi Gyöngyi, pszichológus
