Észszerűség, amikor érzem, hogy a dolgok hogyan működnének hatékonyan. Rendszerbe foglalom őket. Átlátom, tervezem, csinálom, működtetem, a lehető legjobban, úgy, hogy ne erőfeszítés legyen.
Az észszerűség ereje a megértés és belátás, hogy milyen célhoz milyen úton, milyen sorrendet felállítva tudunk eljutni. Ezt sok próbálgatás, sikertelen kísérlet és abból való felállás előzi meg általában. Ami ide vezet: a kitartás.
Az észszerűség dinamikus rendszer. Szűrűnk is benne automatikusan: ami nem válik be változtatjuk, ami beválik megtartjuk, de ha látunk jobb megoldást, akkor módosítjuk. Itt összegződnek a tapasztalatok, állnak egybe a megélések és érezzük meg azt, hogyan tudunk dolgokat hatékonyan működtetni, függetlenül az érzelmi állapotainktól.
Elsőre tűnhet kicsit mechanikus állapotnak, de nagyon hasznos. Nem egyelő a közöny szintjével, itt vannak érzelmek, csak félre tudom tenni őket a célelérésnek megfelelően. Nem lefagyok, hanem tudok az érzelemhez kapcsolódni. Megélem, a helyén kezelem, hogy a dühöm/félelmem/örömöm stb. ellenére is végig kell vinnem az adott folyamatot és végig is viszem.
Árnyékos párja a félelem. A félelmet átfordítani észszerűséggé sokszor nem is olyan nehéz, mint elsőre tűnik. Ha belátjuk, hogy hol rontottuk el eddig, milyen érzelem vitt el minket másfelé és tudunk változtatni, komfortzónánkat elhagyva új utat kipróbálni, pl.: félelmekkel szembenézni és racionálisan cselekedni, akkor érdekes tapasztalatokkal bővülhetünk. Megfejlődhetjük az összes tanult sémánkat, mintánkat, ami addig fogva tartott minket.
De ehhez hátra kell lépni egyet, akár friss szemmel ránézni a dolgokra, vagy mintha egy külső szemlélő lennék, hogy az egész képet lássam. Az is szerencsés, ha esetleg elmesélem a helyzetem másnak, akiben bízom, akit kedvelek, mert akkor letisztul bennem, mi jó és mi nem, mit kellene másképp csinálni.
Amikor az észszerűségben a hiányt/ürességet megérezzük és meglátjuk, hogyan fér oda a szívünk, a szenvedélyünk, hogyan töltheti fel tartalommal az egész rendszert, akkor átlépünk a szeretet tudatszintjére.
Írta: Angi Gyöngyi, pszichológus
