A Vágyakozás ereje, hogy cselekvésre sarkalló, ösztönzi a változást.
Újra kapcsolódunk belső gyermekünkhöz/MAGunkhoz és elkezdjük megérezni, hallani, látni, amit mond. Mivel sokáig hiányállapotban volt és nem is kapcsolódtunk hozzá, vagy csak rövid időkre, először egy nagy káosz van. A „jó lenne, ha…” állapotában sok dolog felmerül. Sok dolog egyszerre kapcsol be és nem látjuk át a hozzá vezető utat. Előfordulhat az is, hogy átlátjuk, de nincs erőnk elindulni rajta, nem állunk készen rá. Pl.: szeretnék boldog lenni, jól érezni magam. Mi kell ehhez? „Jaj, egy csomó dolog!” – gondoljuk elsőre. Válasszunk belőle egyet, amiről úgy gondoljuk, hogy most elkezdhető és próbáljuk, csináljuk.
A vágyakozásnál sokszor az akadályokra tesszük a fókuszt: miért nem sikerül majd. Ilyenkor azt kell belátnunk, hogy még nem vagyunk készek rá, valami blokkol. De jó fókuszpontnak az, hogy erre kéne tartanunk. És örüljünk, hogy felmerült a cselekvés vágya, jó úton vagyunk a gyógyulás felé. Benne van a lehetőség, hogy több útvonalat is kiválasszunk, kipróbáljunk (ezek is segítik a letisztulást: mit is akarok igazán, mi fontos, mi az enyém és mi más vágya, elvárása felém).
A régi vágyaimnak is teret adhatok, leporolhatom őket, vagy akár teljesen új dolgokat is megfogalmazhatok. Érdemes leírni, mire vágyunk vagy kollázst készíteni és kitenni, rajzolni vagy festeni, ki mit szeret, hogy megtestesüljön, képet adjunk neki. Ezek is mind segítik a letisztulást és annak a meglátását, hogy mi délibáb és mire vágyik a szívem. Sokszor magunk vagyunk az akadály, akik önmagunkat korlátozzuk, és az önkorlátozó hiedelmeink a világról, másokról.
Ha folyton csak vágyakozunk, de nem tudunk örülni vágyaink elérésének, akkor ezzel biztos, hogy dolgunk van. A hiány mélyebb vágyra/szükségletre utal, mint bizalom, hit, szeretet, megbecsülés vagy önmegvalósítás például. Ha az ezekhez kapcsolódó sérüléseket meggyászoljuk, elengedjük, akkor felszabadulunk, és meglátjuk, mire is vágyik igazán a szívünk, aminek a beteljesedése igazi örömet okoz majd. Illetve a kis dolgoknak is fogunk tudni örülni.
Írta: Angi Gyöngyi, pszichológus
