Nekem az életet. A családomnak, a fiam generációjának, a leendő unokáinknak egy TERMÉSZETKÖZELI világban.
Gyakran gondolok a mindennapok során arra, hogy a döntéseim milyen hatással vannak a Földünkre. Olyannyira szelektíven gyűjtöm a szemetet, hogy a kommunális hulladékba szinte alig kerül valami. Minden alkalommal, amikor kidobnék valamit, az jut eszembe, hogy az a valami, amit én most a kommunális hulladékba teszek, egyszer zacskókban a Föld mélyében köt ki és mérgezi a talajt, a vizeket. Egyszer pedig a Föld mélye is tele lesz és a leszármazottaim szemétdombokon fognak élni, mérgezett élővilággal körülvéve? Részben már ez történik most is. Ezért a természetre gyakorolt ilyen jellegű negatív hatásokat igyekszem minden erőmmel elkerülni.
Amit csak lehetséges, használtan vásárolok, ami nem csak a pénztárcámnak, hanem a bolygónak is jót tesz. Ilyenkor az én igényeim miatt nem szükséges egy újabb egységnyi terméket előállítani, és az előállítás, csomagolás során a Földünket szennyezni.
Ha pedig valami a mi családunkban válik feleslegessé, akkor az esetek többségében eladományozzuk, néha eladjuk. Hiszek az adományozás erejében is: abban, hogy az, ami számomra felesleges, más számára örömöt okozhat és szükséges lehet. Emellett pedig tapasztalom, hogy az, amikor adományozunk, jót tesz a lelkünknek, hiszen szeretettel, gondoskodással tesszük ezt.
Gyakran előfordul az is, hogy csereberélünk terméket, szolgáltatást a barátaimmal, ismerőseimmel, sőt ismeretlenekkel is, amely építi a kapcsolatainkat és felhívja a figyelmet az összefogásra és a közösségek erejére.
Számtalan módon és eszközzel támogathatjuk a Földünket és az ott lévő ÉLETet. Elegendő egy kis tudatos gondolkodás és a szeretetteljes gondoskodás érzése…