Hajlandóságban születik meg a DÖNTÉS: hogyan akarok tenni, csinálni, belemenni dolgokba. Itt köteleződöm el a TEVÉS felé, vagy valami irány felé. Eldöntöm merre indulok, vagy hogy a már meglátott, megfogalmazott cél felé fogok tartani. Hajlandó vagyok szívvel-lélekkel beletenni valamibe magam.
LELKESsé válok. Elkezdem látni a fényes oldalt, pozitívan fordulok a dolgok felé, felcsillan a remény bennem, ami felé indulni tudok, és ehhez a szándékom is meglesz. Nem csak álmodozom valamiről, mint a vágyakozásnál, hanem a tevésre való SZÁNDÉK is megjelenik bennem. AKTÍV részévé válok az életemnek, cselekvője leszek és nem csak nézője, vettem hozzá a bátorságot, mérlegeltem, döntésre jutottam. Ez fog átvinni az elfogadásba, majd az észszerűséggel a cselekvésbe.
A hajlandóság hajlékonyság: nem törik, mert hajlik. Párja a harag, ami merevséggel függ össze, és haragunkban mi is törünk vagy törnénk valamit, de mikor ez csillapodik bennünk, akkor rájövünk, hogy az nem sok jóra vezet. Érdemesebb magunkat hajlítani valami felé, ami előrevisz, mint hogy romboljunk.
A hajlandóságban már sokszor a próbálgatás is benne van. Bírom-e, visszatáncolok-e, beállok-e a sorba, rálépek-e az útra, kitartok-e a döntésem mellett? Mint táncban az első pár lépés vagy mozdulat, keresem a megfelelő formát, irányt. Itt még kicsit tét nélkül, de a feszültség, várakozás benne van, hogy fog elsülni a dolog, de az már nem kérdés, hogy mozdulni kell, ráveszem magam a helyzetváltoztatásra. A hibáimból kész vagyok tanulni, tapasztalni és ügyesítem magam, még ha először döcögősen megy is, csinálom. Az elfogadásban fog ez kisimulni, ott érzek rá, hogy bele lehet lazulni, harmóniára találhatok benne.
Gondold át mi az, ami „A most legfontosabb az életemben” lista első 5 helyére kerülne. Majd írd le, hogy ezekhez mi mindenre lennél hajlandó. Aztán kezdd el őket megvalósítani apránként a saját tempódban, vagy akár kicsit a kereteidet feszegetve is, egyszerre elég egyet. Légy HAJLANDÓ a kezedbe venni a sorsod!
Írta: Angi Gyöngyi, pszichológus