Mindannyian megtapasztaltunk már az életünkben ilyen-olyan mértékű veszteséget. Ez lehet egy szakítás, egy szerettünk elvesztése, egy munkahely-váltás vagy bármilyen más, változással járó élethelyzet. Ezek mind gyászfolyamatot indítanak el bennünk, amit természetesen egy sor nehéz érzés kísér.
Először is, ha elbírjuk, engedjünk az érzelmeknek. Jöhet a szomorúság, a frusztráció, az igazságtalanságérzet. Csukd be a szemed, szemléld az adott érzelmet, és figyeld meg, milyen irányba mozdul. Ahhoz, hogy megfelelően dolgozódjanak bennünk a történések, napi többször tarthatunk ilyen önmegfigyelést.
Ugyan minden érzelem – ha az egészségesen át van engedve a testen – csak 2-3 percig tart, egy kihívással teli időszakban ezek jóval többször jelentkeznek, mint egy kiegyensúlyozott életszakaszban. Ezért az érzelmi tartályunkon extra teher van, ami ilyenkor érezhetően nehezebben tartalmazza a kavargó érzéseket, és amikor telítődik, szükség is lehet „rendszerleállásra”.
Emiatt én azt gondolom, nagyon is helye lehet néha a terelésnek. Mindannyiunkban vannak beépített egészséges védekező mechanizmusok, amiket úgy érdemes elképzelni, mint „túlterhelés” elleni megszakító kapcsolók. Hosszú távon nem oldják a problémát, azonban rövid távon enyhítést jelenthetnek.
A harmadik nagyon fontos pillér a töltődés, a kapcsolatok megtartó ereje. Semmiképpen nem kell egyedül megtartanunk magunkat egy ilyen extrém időszakban. Ami egy barátodnak egy szelet a te terhedből, az őt nem fogja túlterhelni, te viszont lepakolhatsz magadról egy zsáknyit.
Tehát a mágikus hármaspillér:
- Érzelmek tudatos szemlélése és átengedése
- Szándékos terelés túltelítődés esetén
- Barátok, töltődés – együtt könnyebb
Végül érdemes emlékeztetni magunkat a nehéz pillanatokban: az egyetlen biztos pont az életben a változás; a nehéz érzéseknek és időszakoknak is van eleje és van vége. Ebben bátran bízhatunk.
Írta: Csarnai Borbála, integrál önismereti mentor