„A kiégés a krónikus stressz eredményeként létrejövő, emocionális kimerülésben (fizikai és érzelmi fáradtságban), deperszonalizációban (másoktól való elidegenedésben, ami közönyös, távolságtartó attitűddel jár) és teljesítménycsökkenésben (csökkent kompetenciaérzésben és produktivitásban) megnyilvánuló szindróma, amelyet elsősorban segítő foglalkozásúak között írtak le.” (FREUDENBERGER, 1974; MASLACH és LEITER, 1997)
A kiégés kialakulását vizsgálva kiderült, hogy dinamikus, egymást erősítő ciklusokból álló folyamat, amelyet olyan stresszorok váltanak ki, mint például a pozitív munkakörnyezet hiánya. Abban az esetben, ha az egyén saját stresszkezelési módszerei hosszabb távon kudarcot vallanak, akkor kialakul a krónikus fizikai és érzelmi kimerülés állapota.
A kiégés megelőzését tekintve szervezetpszichológiai szempontból szervezeti vagy egyéni szintű lehet. A szervezeti szintű megelőzésben segíthet például a jobb munkafeltételek biztosítása, a munkahelyi stresszkezelés, míg az egyéni megelőzés eszköztára többek között relaxációs technikákból, az önfejlesztés és az önismeret növeléséből, a stresszoldó technikák gyakorlásából, segítő foglalkozásúak esetén szupervíziós segítség biztosításából, valamint a testmozgásból állhat.
A megelőzés és a kezelés módszerei olykor összemosódhatnak, ugyanis a megelőzésben sok olyan technika alkalmazható, amely a kezelés során is hasznos segítség lehet.
A megelőzésre vonatkozó másik fajta megközelítés az egészség-betegség dimenzióját vizsgálja. Eszerint az elsődleges (primer) megelőzés az egészség fenntartását célozza egészséges személyek között (pl. stresszmenedzsment). A másodlagos (szekunder) megelőzés a kockázatnak kitett személyek esetében a korai felismerés és intervenció fontosságára hívja fel a figyelmet. A harmadlagos megelőzés pedig a manifeszt kiégéstünetekkel rendelkezők számára igyekszik megakadályozni a súlyosabb tünetek kialakulását.
A primer megelőzés általában a stresszforrások kiküszöbölésére irányul, például: munkakör újratervezése, munkatársi támogató csoportok.
A szekunder prevenció általában a stressztünetek csökkentésére törekszik. Ide tartoznak a különféle kognitív-viselkedésterápiás módszerek, meditáció, relaxáció, légzésgyakorlatok, biofeedback tréning, testgyakorlatok, naplóvezetés, időmenedzsment. A leghatékonyabb módszerek a kognitív-viselkedésterápiás elemek, a multimodális programok, a relaxációs módszerek, a szervezetre fókuszáló intervenciók, valamint az alternatív módszerek, mint a testgyakorlatok.
Ha úgy érzed, Téged is érint a kiégés, KÉRJ SEGÍTSÉGET!
Forrás: Szényei Gábor András – Ádám Szilvia – Győrffy Zsuzsa – Túry Ferenc: A kiégési szindróma megelőzése – A hagyományoktól a modern információs technológiákig (2015)
