Szeretem az Advent meghitt hangulatát. A hetente meggyújtható gyertyák lángját figyelni a térben és belerévedni időtlenül… Érezni a fahéj, a szegfűszeg és a narancs illatát, ahogyan terjengenek a szobában. Megfigyelni a frissen sült sütemények illatát és látványát.
Szeretem azt a békés, intim közeget, amelyet itthon teremtek magamnak és a családomnak ezekben a hetekben. Nekem erről szól a december.
Ilyenkor ugyan sok a teendő, hogy minden időben elkészüljön, de többnyire mégis nyugodt, élvezettel teli időszak ez számomra. Mert megengedem, hogy az legyen.
Folyamatosan készülök az ünnepi időszakra, minden nap csak néhány apró mozzanattal. Ma feltettem egy-két égősort, holnap néhány díszt, következő nap előveszem a piros díszpárnákat. Mindent csak ízlésesen, kis lépésekben, szeretetteli hangulatban. Aztán előkerülnek a karácsonyi pizsamák és ágynemű, elkészül néhány finom sütemény, amely nagyrészt az ünnepek előtt el is fogy, mert szeretjük. Sebaj, örömmel készítek másikat frissen Karácsonyra, mert ilyenkor is érzem, hogy gondoskodom a családomról. Gyakran a sütiket együtt készítjük, közös családi programként, amely erősíti közöttünk a biztonság és összetartozás érzését nem csak a kisfiunk számára, hanem bennünk, felnőttekben is.
Aztán olyan teendők is akadnak, amelyeket végül elengedünk. Nem kell tökéletesnek lennie az ünnepnek és nem kell mindennek csillognia. Idén novemberben mostam le az ablakokat, de a függönymosás el fog maradni. Tavaly vagy tavaly előtt még kapkodva estem volna neki. Idén már nem. Többet ér számomra a kiegyensúlyozottság, a nyugalom és a jó hangulat, mert így érzem, hogy nem kell kapkodnom. Jut időm minden olyan teendőre, amire szeretném. Amire pedig nem, az számomra nem fontos.
Rájöttem, hogy bár gyönyörű ünnep a Karácsony, de a várakozás időszaka talán még szebb. Ilyenkor van idő, tér, lehetőség arra, hogy ráhangolódjunk és megéljük a hétköznapokban is egy kicsit azokat a pozitív érzéseket, amelyeket az ünnep hozhat. Mindez csak rajtunk múlik.
