Mindenkinek megvan a saját élethelyzete, a sajátos problémacsomagjával együtt. Egyik se jobb vagy rosszabb, csak más. És ez így van jól.
Új helyzetek új kihívásokat idéznek elő, ami addig rejtett énrészek és erőforrások felfedezéséhez vezet. Ezért van life long learning az önismeretben (is). A tudatossági létrán a különböző élethelyzetek hatására átjárunk az addig meghaladott szintek között is. Így van ez a szükségletek terén is. Az életkörülmények hirtelen megváltozásakor, amikor például alapvető szükségletek sérülnek, nem tudunk magasabb szükségleteket élni – vagyis éhezve nem az önmegvalósításon szoktunk gondolkodni…
Fontos ugyanakkor, hogy elfogadjuk a helyzetünket, akkor is, ha az jobb, mint másé. Azt látom, hogy a fejlett empátiával élő emberek néha küzdenek ezzel. Fontos tudatosítani, hogy jogunk van ahhoz, hogy ott legyünk, ahol vagyunk, és azt érezzük, amit éppen érzünk.
Ugyanígy, ne ítélkezzünk felfele sem, mert akinek látszólag minden ’adott’ – bár ez a kifejezés igen szűk tölcsérből van nézve –, annak is megvan az árnyékcsomagja, és a saját útján ő éppen abban tud a legtöbbet fejlődni.
Életekben lehet örömködni és szenvedni is. A kettő általában egyszerre van jelen, hiszen a kettősségek világában élünk. Fogadjuk nyitott szívvel mindkettőt, körülményeinktől függetlenül.
És ha már amúgy is itt vagyunk, emeljük és szeressük magunkat, és másokat.
Írta: Csarnai Borbála, integrál önismereti mentor
