Jól esik, ha törődnek velem. Szeretem érezni, hogy én is számítok – nem csak magamnak, hanem másoknak is.
Mióta anya lettem, valahogy minden megváltozott. Mikor találkozom valakivel, vagy vendégek jönnek, olyankor minden és mindenki csak a gyerekem körül forog. Neki köszönnek, hozzá rohannak, az ő kedvét keresik. És ez jó így. Nem sajnálom tőle a figyelmet.
De attól még, hogy anya lettem, létezem én is! Szeretem, ha nekem is köszönnek. Nem veszem zokon, ha néha őszinte érdeklődéssel megkérdezik, hogy vagyok – még ha nem is szándékozom erre részletes választ adni. Ilyenkor érzem, hogy én is számítok egy kicsit – nem csak magamnak.
Higgyétek el, minden boldog gyermek mögött áll egy édesanya, aki fáradhatatlanul és kitartóan, erején felül (sokszor teljes állás mellett) azon dolgozik, hogy a családja boldog legyen. És ahhoz, hogy ezek az anyák érezzék, hogy nem szűntek meg létezni a társadalom számára, elegendő egy elismerő pillantás és egy kérdés: Te hogy vagy?
Ha pedig azt is megkérdezed, tehetsz-e az anyáért valamit, akkor nem csak érte, hanem az egész családjáért tettél.
