Sokunk vágya a gyermekkor boldog pillanatainak sejtszintű felidézése, akár tisztában vagyunk vele, akár a tudattalan szintjén marad.
Csodálatos hatással van ránk az érzés, amikor például belefeledkezve a pillanatba, vizet öntögetünk egyik edényből a másikba és a fürdővíz habjából formákat készítünk a kezünkkel. Néha rákenjük egymás arcára és nagyokat nevetünk.
Sokáig azt hittem, hülyeség. Elgondolkodtam rajta, hogy talán ez nem is az én gondolatom, hanem valahonnan máshonnan, másoktól szűrődhet át, mert az érzés, amikor az idő megszűnik és újra kacagó, kíváncsi, huncut gyermek lehetek, felbecsülhetetlen. A gyógyító, stresszoldó hatásairól talán a pszichológia többet tud, én csak érzem…