A mai nyugati társadalomban egyre elterjedtebb probléma a magány és az elszigeteltség. Az online világ térhódítása, a nemrégiben átélt COVID-járvány okozta távolságtartás és az élettempó felgyorsulása tovább súlyosbíthatja az esetleges gyermekkori hiányok miatt már eleve sérülékeny kapcsolatteremtési képességünket. Így könnyű elérni azt a pontot, amikor már az alapvető emberi kapcsolatok kiépítése is óriási kihívást jelent, függetlenül attól, hogy valaki vágyik-e rá vagy sem. Sokszor előfordul, hogy tudatosan nagyon is vágyunk a kapcsolódásra, tudattalan folyamataink viszont mégis a biztonságosnak tűnő magányban tartanak minket.
A tudatos vagy tudattalan elzárkózás a kapcsolatoktól mély hatással van a fizikai és mentális jóllétünkre, valamint a társadalmi összetartást is csorbíthatja. A magány és az elszigeteltség nem csupán némi kényelmetlenséget okoznak, hanem növelik a depresszió és szorongás kockázatát is. Emellett a közösségi élet hiánya széthúzó erőket is generálhat a társadalomban is, növelve az egyén és a közösség közötti szakadékot.
Az emberi kapcsolatok gazdagítják az életünket, segítséget nyújtanak nekünk a nehéz időkben, és örömforrást jelentenek a mindennapokban. A közösséghez való tartozás segít megelőzni a magányt és erősíti a mentális ellenállóképességet, vagyis segít a mindennapi, például munkahelyi kihívások leküzdésében. A valahova tartozás szükséglete a fiziológiai (evés, ivás) és biztonság (tető a fejünk felett) iránti szükségletünk után a Maslow-piramis következő lépcsőfoka, egyúttal szociális létezésünk elsődleges szükséglete. Nem kérdés, hogy együtt többre vagyunk képesek.
Ezért fontos, hogy növeljük a tudatosságunkat a saját kapcsolódási mintáink terén, fejlesszük kapcsolatteremtő készségeinket, keressünk közösségeket, és adjunk lehetőséget az emberi kapcsolatoknak a mindennapi életünkben. Mindez az önismerettel, és a kapcsolatokhoz fűződő „csomagunk” kibontásával kezdődik. Csakis így teremthetünk boldogabb, egészségesebb és összetartóbb társadalmat, ahol úgy érezhetjük: egyénileg jogos helyünk és megkérdőjelezhetetlen értékünk van a világban, egyúttal jelentős és elválaszthatatlan részét képezzük a közösnek, a nagy egésznek.
Írta: Csarnai Bori