Te hajlamos vagy alárendelni magad a másiknak? A tudatos párkapcsolat az önreflexióval kezdődik.
Egy párkapcsolatban akkor nem tudunk kiállni magunkért, ha a kapcsolat fennmaradása fontosabb, mint saját szükségleteink teljesülése. Ha fontosabb a kötődés, nem merünk konfrontálódni, torzítjuk az igazságot a másik, és akár saját magunk felé is. Eltitkoljuk előle a felé érzett szomorúságunkat, szégyenünket, haragunkat, mert félünk tőle, hogy ez kapcsolatvesztéssel jár; a másik így nem fog elfogadni, szeretni, akár elhagyhat.
Ez a sérült gyermeki énrészünk alárendelődő működése, aki ugyanazt éli meg ilyenkor, mint amikor még kicsik és elhagyatottak vagyunk: „a kapcsolat nélkül nem maradok életben”. Ekkor konkrétan egzisztenciális szorongást élünk meg, ahogyan egy gyerek valóban nem tud létezni az anyja nélkül. Aki ilyen sérülést hordoz magában felnőttként, annak a megküzdése az, hogy a kapcsolatában leinti, elutasítja saját magát, és inkább némán marad, miközben rengeteg frusztrációt halmoz fel magában.
Ez pont azt akadályozza, hogy valódi kapcsolódást, intimitást élhessünk meg a másikkal; hogy megéljük azt, hogy bátran lehetünk önmagunk, a szükségleteinkkel és érzéseinkkel együtt a másik előtt, maszkok, játszmák nélkül. A másiknak pedig nincs lehetősége valójában megismerni azt a kincset, akik teljes egészében vagyunk. Amikor ezt elkezdjük megdolgozni, és elkezdjük megmutatni belső tartalmainkat, az próbára teheti a kapcsolatokat. Lesz, akivel sikerül újfajta együttműködést kialakítani, és lesz, akitől elbúcsúzunk.
A kiút az alárendelődésből tehát abban van, hogy megérezzük a saját gyermeki énrészünk félelmeit és szeretethiányát, és ahelyett, hogy a másiktól várnánk ennek az űrnek a betöltését, ezzel az elakadásunkkal mi magunk foglalkozunk. A munka gyümölcseként pedig idővel megérkezünk egy belső biztonságba, ahol már felnőttből tudunk kapcsolódni. Ahol megélhetjük, hogy teljes értékű partnerek vagyunk, saját szükségletekkel, véleményekkel, érzelmekkel.
Ez a lelki gyógyulás a legnagyobb ajándék, amit adhatunk magunknak és a párunknak is 
Kép forrása: Unsplash.com
Írta: Csarnai Bori
