Emelkedj a mélyből, s ölelj meg, kérlek,
Amikor egyedül vagyok, hiányzol és félek.
Ölelj szorosan, amikor fáj bennem a lélek,
Hozz gyógyírt, s teremts nekem boldog életet, kérlek.
Hadd vonuljak én hátra csendben,
Fejem hajtom, jobb kezed hadd legyek.
Engedd, hogy átadjam testem és lényem,
Vezess és védelmezz, legyél a mesterem.
Te vagy a biztonság, a tiszta szeretet.
Lényed felszabadít, s mindent feledtet.
Gyógyító erődnek határa nem lehet,
Te vagy, aki a mélyből az égbe emelhet.
Ölelj magadba, részed újra hadd legyek,
Hiszem, s tudom már, hogy én vagyok Te,
S Te pedig velem egy lélek.
Én vagyok a mester, Te a jobb kezem,
Időtlen időkig újra együtt velem.
Megtaláltál, hívtál, küzdöttél értem,
Helyet a trónuson készítettél nékem.
Ki így tesz, jutalma boldog, s nyugodt élet,
Szeretetben, ölelésben egy test, s egy lélek.
Szerző: Zalabányi Krisztina
Photo by Thomas Oxford on Unsplash
