A várandósság, a szülés és a szülés utáni időszak minden család életében hatalmas változásokat hoz. Bojti Andrea klinikai gyermek- és ifjúságpszichológussal arról beszélgettem, hogyan alakul ez a gyönyörű és mégis hatalmas változásokkal teli időszak a családoknak. Beszélgetésünkből megtudhatjátok, hogy miként hat a babára az, ahogyan várják és fogadják őt a születése után, valamint a szülés utáni hangulatzavarokat is fejtegetjük egy kicsit.
Milyen érzéseket élnek meg általában az első gyermekes szülők a várandósság alatt? Változnak-e ezek az érzések a második vagy a többedik várandósság alkalmával?
A szülőpáros által megélt érzések egy nagyon széles skálán mozognak. Vannak, akik bepánikolnak, bizonytalanságot élnek meg, másoknál inkább a pozitív érzések jellemzőek. Sokan említik a testi változásokkal járó érzéseket is. Rendkívül egyénfüggő, hogy ki hogyan emlékszik vissza erre az időszakra. Az érzések függenek azoktól a körülményektől is, hogy mennyit vártak a babára, illetve tervezett baba-e. Egy biztos: arra felkészülni, amit valójában a gyermekes lét jelent, nem lehet.
Hogyan készítik fel az édesanyát ezek az érzések az anya szerep ellátására?
A kötődés a babával már elkezd kialakulni a várandósság időszakában is. Az anyáknak általában van egy elképzelése arról, hogy milyen lesz a baba, de ez csupán egy vágyott kép. A várandósság elején jellemzően kevésbé élik bele magukat, sőt: sokan még a második trimeszterben is aktívan dolgoznak és a legtöbben a terhesség vége felé élik meg a babával való kapcsolódás érzését. Ebben az utolsó időszakban az olyan evolúciós, természetes ösztönök, mint az elcsendesedés és a fészekrakás sokat segítenek, hogy a szülők közelebb kerüljenek érzelmileg ehhez a helyzethez és a változáshoz.
A szülés folyamata során is történik egyfajta elvonulás a szülő nő részéről, amely evolúciós eredetű. Ha belegondolunk, az emlősállatok is egy védett helyen elbújva szülnek. Az emberek részéről is hasonló történik, csak vannak segítők mellette (itt most nem a kórházi környezetre gondolok, mert ez utóbbi csak az elmúlt évtizedek hozománya). Ha például egy otthon szülést képzelünk el, a szülő nő érzelmileg biztonságos, megnyugtató környezetben van és olyan segítőkkel veszi körbe magát, akikben bízik. A történelemből tudjuk, hogy a nők sokszor egyedül szültek, de nyilván ezek nem ideális időszakok voltak. A korábbi időkben nagy volt a halandóság és a szülés körüli veszteség, de valójában a szülés normál esetben megtörténik magától. Mivel azonban ez egy elég kiszolgáltatott helyzet, így fontos a biztonság élménye.
Az anya és az apa érzései, jelenléte, a magzathoz való hozzáállása érződik-e bármilyen módon a születendő baba számára? Hogyan hatnak rá?
Erről készültek kutatások, amelyek bebizonyították, hogy igen nagy jelentőséggel bír az a körülmény, hogy várták-e a babát vagy sem. Sokszor előfordul az, hogy nem várták, de elfogadták a szülők az érkezését. Ilyenkor a legfontosabb kérdés az, hogy később eltitkolják-e a gyermek elől, hogy nem várták. Ha így történik, annak igen káros hatása lehet. Amikor egy család titokkal él, ott a gyermek mindig érez maga körül egy láthatatlan falat. A gyerekek szeretik hallani, hogy őket nagyon várták. Van bennük egy egzisztenciális bizonytalanság, amely általában kisiskolás korban jelentkezik, amelyben azon elmélkednek, hogy a szüleik valóban a szüleik-e, és fontos számukra, hogy tényleg várták őket. A gyermeknek a saját eredetével kapcsolatos bizonyosság keresése történik meg ilyenkor. Gyakran fel szokott jönni kérdésként a gyermek részéről a szülők felé az, hogy akarták-e őt. Hatással lehet a személyiségére az, ha ezt titok övezi.
Másrészt azzal kapcsolatban is, hogy egy gyermeknek várták-e az érkezését vagy sem, nagyon sokat számítanak a körülmények. Nem nagyon fordul elő olyan, hogy valakit magzati korban nem várnak, a gyermek akkor megéli az ezzel kapcsolatos érzéseket, majd pedig ezek soha többé nem jelentkeznek. Sokkal jellemzőbb az a helyzet, hogy ha nem várnak egy babát, akkor a körülmények is olyanok, hogy ennek oka van. Lehetséges, hogy konfliktus van a szülők között, később hamar elválnak, vagy az okok között szerepelhet az is, hogy a szülők anyagilag nem állnak készen a gyermekvállalásra. Ezek a körülmények is hatnak a gyermekekre. Nem lehet azt a tényt önmagában nézni, hogy valakit vártak-e, hanem figyelni kell a körülményeket is a szülés után.
A szülés utáni hangulatzavarokról szeretnélek még kérdezni. Hogyan lehet megkülönböztetni, hogy baby blues-ról vagy szülés utáni depresszióról van-e szó, ha ilyesmi felmerül valakinél?
Szülés közben nagy hormonális változások zajlanak a szülő nő testében, ami önmagában hormonális alapú hangulatváltozást okoz. Ez átlagosan 3 nap a szülés után és ez fiziológiai változásnak tudható be. A szülés után, a gyermekágy alatt jelentkezhet a baby blues, ami egy teljesen normálisnak tekinthető hangulatingadozás. Amikor azonban ez tovább tart, az már szülés utáni depresszió lehet. Ez egy pszichiátriai kórkép, amely diagnosztizálható. Egészen egyértelmű jelei vannak. Ilyen például az, hogy állandó levertség teszi ki az édesanya egész napját, saját maga vagy a baba elleni gondolatok, tettek jelennek meg, valamint elhanyagolja a saját testi higiénéjét, elhanyagolja a babát. Érthetetlenül viselkedik a külső környezet számára: örülnie kellene, de nem tud örülni.
Kinek kellene ezt felismernie és mi ilyenkor a teendő? Hogyan lehet kigyógyulni belőle?
A környezetnek kellene felismerni, de a környezet rendszerint laikus. Ideális esetben feltűnhet a védőnőnek, vagy a nőgyógyásznak, akihez az édesanya visszamegy kontrollra. Pszichiáterhez kell fordulni ebben az esetben, mert a szülés utáni depressziónak nagyon súlyos következményei lehetnek. Tudni kell azonban, hogy ennek a hangulatzavarnak van egy spektruma, aminek a szélsősége a depresszió. Ehhez hasonló állapot sajnos gyakran előfordul, amikor az anyák nem tudnak örülni, szoronganak a gyermek jövőjén – erről sokan beszámolnak.
Teljesen esetfüggő és környezetfüggő, hogy milyen gyorsan tudnak kijönni belőle. Nincs jó hatással az, ha a nő egyedül marad. Sokat segíthet a közvetlen családi környezet a baba ellátásában, a ház körüli teendők elvégzésében és az anya hangulatának javításában is. A támogató, ítélkezésmentes környezet rendkívül sokat számít ebben a folyamatban.
Mennyire számít tabunak ez a téma? Beszélnek erről az anyák egymás között, családjukkal vagy barátaikkal?
Ritkán fordulnak a barátaikhoz vagy a környezetükhöz, illetve eleve ritkán is beszélnek erről. Ennek többek között az is az oka, hogy elég nagy a felhajtás a baba születése körüli időszakkal kapcsolatban, magasak az elvárások és a babás termékeket kínáló cégek is erős marketing tevékenységet folytatnak. Ezek következményeként az anyák gyakran azt hiszik, hogy mindennek ideálisnak kell lennie, főként a baba számára beszerzett bútoroknak, tárgyaknak és ez nagyon elviszi a fókuszt az érzelmi minőségekről. A másik oldalon pedig a közösségi médiában kevésbé ideális tartalmak, ijesztő történetek jelennek meg, ez a másik véglet. Érdemes lenne inkább az édesanyák fizikai és érzelmi támogatására, érzelmeik elfogadására helyezni a hangsúlyt.
