Énekterápiás foglalkozás. Amikor először hallottam ezt a szót, nagyon erős kíváncsiság fogott el. Vajon mi lehet az és hogyan működik?
Jómagam utoljára a középiskolában énekeltem tanár irányítása mellett, majd egy másfél évtizedes szünet után itthon engedtem ki újra hangom, amikor eszembe jutott, mennyire szerettem pici gyerekként, hogy az anyukám esténként énekelt nekem az esti altatáshoz. Én is minden este énekelek a kisfiamnak és saját magamon is megfigyeltem, hogy még a legfeszültebb állapotomból is képes visszarángatni ez a kedves dallam.
A hivatásszerű éneklés ugyanakkor közelebbről nézve erőteljes koncentrációt jelent test és lélek számára. Ahhoz, hogy a megfelelő hangok a megfelelő időben szólaljanak meg, a testünk tudatos működtetésére (légzőgyakorlatok) és belső lelki nyugalomra, harmóniára (önszuggesszió) egyaránt szükség van. Hogyan lehet mindezt megteremteni akkor, ha az embert valamilyen trauma érte és a saját hangját sem szereti hallani? Erről ír most nekünk Németh Gabriella énekművész.
Nem véletlenül született ez a kelekótya cím, ugyanis van egy olyan érzésem, hogy igencsak összezavarnám a kedves olvasókat, ha nem írnék néhány mondatot egy rövidke kis utazásról. Amikor életem 28. évében felvételt nyertem egyetemre, méghozzá zenetanár – magánénektanár szakra, még mindig nem gondoltam, hogy én tényleg tanítani fogok. Azt végképp nem, hogy az előadóművészeti pálya iránti elkötelezettségem1 helyébe egy gyökeresen más életfilozófia lép.
Öt évig tanultam tanítani, de mindig valami furcsa köd volt a szemem előtt, és hiányérzetem volt minden egyes óra után. Kevés lenne, amit magasan kvalifikált, zseniális tanáraim átadtak nekem az egyetemi éveim alatt? Talán vaskalapos? Dehogy! Egyszerűen azt éreztem, hogy nem teljesen az enyém. Akkor hát mi az enyém? Ki és mi vagyok én? Miért nincs olyan munka, amire teljes mértékig azt tudom mondani, hogy elégedett vagyok, és az enyém? Egyáltalán tudok elégedett lenni? Tudok egyszerre csak kevés dolgot csinálni? El tudom engedni ezeket a kérdéseket anélkül, hogy szétrágnának belülről? Mivel jelenlegi írásom is a tanításról szól, az utolsó kérdésre azt hiszem elég egyértelmű a válasz.
Régóta keresem azt az intézményt, ahol a művészetem minden szegmense érvényesül, azaz az éneklés, az énektanítás, a jóga és jógaterápia, némi meditációval. Mégis hol lehet ilyen komplexum, ha nem bennem?
Énekterápiás foglalkozás: ezzel a kifejezéssel ébredtem azon a reggelen, amikor érkezett egy furcsa üzenet; magánének órára jelenkezett a hölgy, de ez a jelentkezés más volt, mint a többi. Először kaptam olyan üzenetet ebben a témában, amiben megjelent a „traumatizált” kifejezés. Ettől a ponttól tudtam, hogy ez nem egy hagyományos magánének óra lesz skálákkal, légzőgyakorlatokkal, darabok válogatásával, hanem egy hosszabb és tagadhatatlanul megterhelőbb folyamat. Abban is biztos voltam, hogy a legbelső, sejtszintű tudásom mélyére kell ásnom (aminek még igazán tudatában sem vagyok), mivel sem klinikai szakpszichológus, sem végzett terapeuta nem vagyok. Miért talált meg mégis engem? Mi lehetett az oka, hogy évtizedekig tartó bántalmazás és traumatizálás után pont nekem írt, amikor annyi kiváló pszichológus van ebben az országban? Nem csak a zene hívta, hanem egy újszerű megközelítés, melynek ha tudatában voltam, ha nem, egyre erősebb szálát képezte az ájurvédikus életszemlélet2, ami engem, a filozófiámat és a gondolkodásomat is teljesen megváltoztatta. Rettegtem az első alkalomtól: mégis hogy fogom ezeket az eszközöket a magánének tanítással összekötni? Milyen módon vezetek rá egy énekterápiás foglalkozásra jelentkezőt, hogy harmóniában legyen a saját testével, mert anélkül nem fogja elsajátítani a technikát? Hogyan mondom el, hogy az önszeretet hiánya betegségeket is eredményezhet a fizikai testünkben? Hogyan érem el, hogy a saját, belső hangjára figyeljen az, aki nem bírja elviselni a saját hangját, és csak az őt ért gúnyolódás jut eszébe, amikor azt hallatja?
A megoldás könnyedén, és örömmel érkezett hozzám: a válasz a kérdés3. Méghozzá a nyitott kérdés. Olyan nyitott kérdés, amire nem akarjuk azonnal megtalálni a választ, de azzal, hogy elhangzik, már elindít egy folyamatot. Konkrétan rázott a hideg minden egyes mondatnál, amikor eszembe jutott egy-egy nyitott kérdés, és mivel ez szinte minden mondat után megtörtént, a végére már eléggé fáztam. A lényeg pedig csak ezután következett.
Pránajámával és önszuggesszióval a koncentrált tudat és önbizalom felé
A sportolók egy szóval fogalmaznák meg azt, amiről én beszélni készülök: testtudat. Az első lépés testünk megismerése (később megszeretése) felé, illetve ezen keresztül tudatunk, és gondolataink irányítása. A pránajáma4 látszólag nem más, mint egy halom különböző légzőgyakorlat, amelynek élettani hatása szinte azonnal érezhető. De milyen hatás az, ami ezen túlmutat? A légzés szabályozása nem csak a tüdőre van kedvező hatással, hanem a vegetatív idegrendszerre is, amin keresztül szabályozható a hormonrendszer, a test kapitánya. Hogy visszakanyarodjunk a terápiához, gyakran olvashatjuk akár populáris magazinokban is: „hogy érzed magad a bőrödben?”. Annyiszor, hogy bele sem gondolunk, mit jelent ez a mondat. A legkülönfélébb testi kínok gyötörnek a modern, városi életmódnak köszönhetően, és hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nincs befolyásunk a testünk felett, holott mi vagyunk a főnökök!
Egyetemi éveim alatt reflexiót kellett írnom a méltán híres operaénekes és tanár, Nádor Magda5 módszertani könyvéből. Az ő felismerése és ebből kialakított módszere: a kétféle légzőtípus, a test hideg-meleg zónái, és az eszerinti tanítás. Miután rengeteg módszertani könyvet elolvastam, és szakmabelivel beszélgettem a témáról, meg kellett állapítanom, hogy valahogy mindenki szeret egy egyetemes módszerről beszélni a légzés kapcsán (is), és miután láttam, hogy mennyire sokféle testalkatú, arcformájú, habitusú ember tanul énekelni, valahogy éreztem, hogy ez a kép nem teljes. Akkor világosodtam meg, amikor Nádor Magda könyvét olvastam, aki nem csak a légzéstípusokról írt, hanem az ezekhez kapcsolódó tulajdonságokról; a két típus elsődleges energiaforrásáról (aktívan belégző típus: a belégzés az aktív folyamat, hangadás, kilégzés közben pihen, rendkívül dinamikus, cserfes típus, szereti a hideg italokat. Aktívan kilégző: a belégzés számára passzív folyamat, kilégzés, hangadás közben dolgozik a test, sok alvásra, pihenésre, nyugodt környezetre van szüksége, szereti a meleg italokat). Nagyon jó érzés volt olvasni, hogy végre valaki kimondta: nem mindenkinek ugyanaz jó. Rengetegen támadták is emiatt.
A pránajámák típusai hasonlóképp tagolódnak: frissítő, serkentő, vérnyomást emelő, illetve nyugtató, altató, pánikbetegségre, depresszióra gyógyhatást gyakorló.
Haladóbb, önállóbb növendékeim a Wim Hof6 módszert is megismerhetik általam, amelynek szintén nagy tisztelője vagyok. A metódus lényege nem más, mint a kontrollált túllégzés, melynek segítségével különböző gyulladásos folyamatok megelőzhetők, illetve javíthatók, a depresszióval, bipoláris állapottal, pánikbetegséggel küzdők pedig javulást produkálnak.
Az önszuggesszió még a pránajámánál is elrugaszkodottabb módszernek tűnik, különösen ha autogén tréning formájában művelik. Pavlov, és Bikov kísérletei bebizonyították, hogy a verbálszuggesszió által műszerekkel is mérhető változások következtek be a testben, vagyis hivatalosan is leírták, hogy a puszta szavaink is befolyásolják az egészségünket7. Amennyiben ennek nem vagyunk tudatában, hatalmas károkat okozhatunk magunkban, viszont ha tudatosan használjuk ezt az eszközt, teszünk egy újabb lépést a testi-lelki gyógyulásunk felé. Ennek persze többféle módja van. a tükör előtti önszuggesszió rendkívül erős hatással bír. A relaxáció közbeni verbálszuggesszió által pedig gyakorlással pusztán a szavainkkal különböző testérzeteket hozhatunk létre.
Hogy kicsit visszatérjünk a Földre: miért is alkalmazom mindezt? Miért nem tartom elegendőnek a bel canto technika tanítását? Mert saját bőrömön tapasztaltam, hogy szükségesek azok a kézzel fogható eszközök, amelyekkel feloldható a stressz. Ha felkönnyül a lélek, a test is szárnyalni kezd, és hatékonyabban sajátítja el az énektechnikát, ami pedig további sikerekhez vezet. Hogy boldogságot előidéznek-e ezek a sikerek, vagy egyáltalán mi az a boldogság, azt mindenki megtapasztalja maga, de könnyen lehet, hogy a következő írásom egyik központi témája ez lesz.
Források:
1 Egy kis bemutatkozás: csak bátraknak! Spirodalom: Bemutatunk Nektek valakit
2 Az Ájurvéda a gyógyászat holisztikus és egyszerű formáját képviseli azzal a céllal, hogy jobban megértsük önmagunkat. Ez a szemléletmód nem csak a gyógyításra, hanem az élet minden területére kiterjed. Forrás: Az Ájurvéda lényege
3 A nyitott kérdés egy mindenki számára könnyedén befogadható és elsajátítható módszer része, méghozzá az Access Bars módszeré. Access Bars
4 Pránajáma
5 Nádor Magda
6 Wim Hof módszer
7 Forrás: Dely Károly: Jóga
Készítettem egy interjút is Gabival, amelyben részletesen foglaljuk össze az énekterápiás foglalkozások menetét, eszközeit, valamint hatásait és eredményeit.
