Egyszerűen azért, mert a körülöttünk lévő világ egyáltalán nem erre tanít minket (tisztelet a kivételnek, akiket ebben követendő példának tekinthetünk). Mindig mindenhol a legjobb oldalunkat kell mutatnunk. Csak a legjobbak kerülhetnek be a jó sulikba, a jó munkahelyekre, csak a legszebb fotókat lájkolják sokan a közösségi médiában. Aztán egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy annyira kikozmetikáztuk a kifelé mutatott arcunkat, hogy a valódi énünkkel már szorongunk előbújni is. Ugyan már…! Kinek hiányzik ez?
Elfogadható és szerethető mindenki a hibáival együtt. Te is az vagy! Elfogadható és szerethető vagy, ha nem sikerült tökéletesen a fotó, amit meg szeretnél osztani a barátaiddal. Akkor is szerethető vagy, ha nem sikerült jól az állásinterjúd vagy nem vettek fel a legjobb suliba. (Egyáltalán mi az, hogy jó munkahely vagy jó suli? Az a jó, amelyik jónak mutatja magát, vagy az, amelyik a statisztikák szerint jól teljesít bizonyos mérőszámokban? Vagy inkább az a jó, ahol megmutathatod a valódi önmagad és úgy érzed, tényleg oda tartozol?) Végül, de nem utolsó sorban: elfogadható és szerethető vagy akkor is, ha tönkrement a párkapcsolatod vagy a családi kapcsolataid, és éppen magadba zuhantál.
Senkinek sem kell hazudnod. Nagyon nagy szükségünk van az őszinteségre és arra, hogy merjük megmutatni a világnak azt is, ha valami nem sikerül. Másnak is léteznek „nem sikerült dolgok” az életében. Ugye Te sem gondoltad komolyan, hogy a barátodnak/barátnődnek/munkatársadnak nincsenek ilyenek? Azoknak az embereknek is vannak árnyoldalai, akik mindig a tökéletes(nek tűnő) arcukat mutatják! Arról nem is beszélve, hogy álarc mögé bújva végül oda jut(hat)unk, hogy saját magunknak is hazudunk azért, hogy ne kelljen szembenéznünk az érzéseinkkel és azzal a valósággal, amit a hozzáállásunkkal létrehoztunk. Nem éri meg inkább egyszerűen őszintének lenni?
Amikor a Hogyerzedmagad.hu-t létrehoztam, az egyik legfontosabb értékként az Őszinteséget határoztam meg. Nem próbálok meg másnak látszani, mint aki vagyok és olyan szakértőkkel dolgozom együtt, akik szintén hasonlóan gondolkodnak. Természetes az, hogy mindannyian igyekszünk a legjobbat kihozni magunkból (tehát a valódi énünk erősségeire alapozunk, gyengeségeit fejlesztjük – ezáltal pedig teszünk azért, hogy erényesebbé váljunk). Ugyanakkor éppen ennyire természetes az is, hogy nem mindig sikerül.
Én sem vagyok hibátlan. Velem is előfordul, hogy félek, fájdalmat élek meg vagy dühös vagyok… Megesik az is, hogy nem minden úgy sikerül, ahogy elterveztem, vagy elszomorodom, kétségbeesem valami miatt. Olyan is történt már velem (többször is), hogy azt hittem, ezúttal annyira padlóra kerültem, hogy ebből sosem állok majd fel igazán. Végül mindig felálltam és ha úgy hozza az élet, legközelebb is fel fogok! Miért..?
Azért, mert a testem és a lelkem teljes egésze (a legkisebb résztől a legnagyobbig) értem létezik és szüntelenül azon munkálkodik, hogy én jól legyek és boldog legyek. Az én dolgom az, hogy tudatosan összehangoljam a munkájukat a saját fejlődésem érdekében és így percről percre, napról napra, évről évre jobbá váljak. Nem tökéletesebbé, hanem kevésbé sérülékennyé és egyre erényesebbé. Az pedig szintén nem elhanyagolható tény, hogy aki kevesebb fájó lelki sérüléssel, de annál több erénnyel rendelkezik, az jóval ritkábban okoz fájdalmat vagy sérülést másoknak is. Tehát amit magunkért teszünk, azt egymásért is tesszük…
Tudom, mert számtalanszor tapasztaltam, hogy a fejlődés valóban lehetséges. Amikor visszagondolok egy érzésre vagy emlékre, ami egy évvel ezelőtt még nagyon fájt, az most már nem fáj, hiába pengeti bárki azt a korábban még nagyon érzékeny kis húrt a lelkemen. Hasonló pozitív változásokat éltem meg a félelemmel is. Korábban még féltem, amikor ki kellett állnom magamért, de ma már nem félek, mert tudom, hogy fontos vagyok magamnak. Féltem a kihívásoktól, ilyen-olyan helyzetektől, míg ma már keresem őket. Az út természetesen még nekem is hosszú, hiszen mindig találunk magunkban fejlesztendő területeket és ez így van rendjén… Ugyanakkor egyre több önbizalommal és egyre gyakrabban merünk majd kilépni a komfortzónánkból, és ezáltal egyre több mindent vagyunk képesek elérni!
Tarts velem, legyél Te is őszinte és fejlődjünk együtt!
Photo by Brooke Cagle on Unsplash
