A Karácsony, mint ünnep és a hozzá tartozó hangulat így vagy úgy, de előbb-utóbb mindenkit megérint: egyesek imádják, mások inkább tehernek érzik vagy tudomást sem akarnak venni róla. Jómagam az első csapatot erősítem és teljes lényemmel rajongok a Karácsonyért és annak minden „hozzávalójáért”: a karácsonyi vásárokért, az adventi koszorúkért és a gyertyagyújtásért, a lakásdíszek minden formájáért és természetesen magáért a karácsonyfáért is. Így van ez már gyerekkorom óta és talán azt mondhatom, hogy szerencsémre ez a gyermeki rajongás mostanra sem csitult bennem, ugyanis az adventi időszak minden évben magával ragad.
Igaz, hogy mióta külön háztartást vezetek és családom van, azóta ez némi kihívással is jár. Szeretném ugyanis a családom számára is átadni ennek az örömét és nyugodt, kiegyensúlyozott körülmények között, családi idillben tölteni az ünnepeket. Sokszor persze ez számomra sem könnyű, hiszen rengeteg feladat hárul ilyenkor a háziasszonyokra és még ha van is segítségünk a teendőkben, akkor sem egyszerű mindent „tökéletesre” elkészíteni és időre előteremteni.
Nos, talán az egyik titok pont ebben rejlik: projektmenedzser létemre (!!) mégis sikerült elengednem a tökéletességre törekvés illúzióját és azt is, hogy minden pontosan úgy alakuljon, ahogy előre elterveztem. Vannak elképzeléseim, amiket szeretnék megvalósítani és ezeket jó előre ki is találom, de alapvetően mégis egyetlen cél mozgat: az, hogy mindannyian jól érezzük magunkat egymással ebben az időszakban. Ha ebbe nem fér bele az, hogy mindenhol az utolsó porszemig kitakarítsunk, nem baj. Ha csak kettő vagy három előre kiszemelt süti elkészítése fér bele az időnkbe rohanás és stressz nélkül, akkor nem állok neki a negyediknek. Még akkor sem, ha előre elterveztem és eredetileg nagyon szerettem volna. Úgy vagyok vele, hogy ráér az ünnepek között vagy Szilveszterre elkészíteni. A Jézuska nem fog megharagudni, ha eggyel kevesebb desszert vagy esetleg más étel kerül az ünnepi asztalra…
Nagy hangsúlyt fektetek azonban az időre olyan tekintetben, hogy már jóval Karácsony előtt elkezdem megteremteni az adventi hangulat alappilléreit. Általában november közepén sort kerítek a ház feldíszítésére és nekiállok néhány olyan süteménynek is november végén vagy december első napjaiban, amelyek félig vagy teljesen előre elkészíthetőek és fagyaszthatóak. Így nagyrészt elkerülhető a december 24-i káosz, amikor amúgy is minden azonnal kell. A sütést gyakran közösen szoktuk végezni a családommal (az elejétől egészen az utolsó mozzanatokig), mert amellett, hogy számomra is hatalmas segítség, a közös sütés egy kedves családi program és nagyon jókedvűen szoktak telni ezek a délutánok. Együtt találjuk ki az ünnepi menüt is. Általában igyekszünk olyan ételeket választani, amelyeknek legalább egy része előtte való nap elkészíthető.
A fentiekhez hasonlóan jó előre gondoskodom az ajándékokról is. Tapasztalatom szerint sokkal könnyebb igazán személyes ajándékokat választani stressz és időnyomás nélkül, mint amikor az ember már számolja a napokat és tördeli a kezét idegességében, hogy valamelyik családtagjának még mindig nem sikerült venni semmit. Az ajándékok kiválasztásánál azért sincsen annyira nehéz dolgom, mert én is úgy működöm ebből a szempontból, ahogyan a szüleim tanították: egész évben odafigyelek a szeretteimre és kívánságaikra, vágyaikra, így egy születésnap vagy az ünnepek alkalmával egyáltalán nincs nehéz dolgom, hogy a kedvükre tegyek.
A készülődéshez nálam (már november közepétől, végétől) hozzátartozik az is, hogy napi szinten karácsonyi zenéket hallgatok. Ezek is nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy kicsit hangolódni tudjunk az ünnepekre.
Ha úgy adódik, hogy van kedvem és miért ne lenne, akkor az adventi időszakban ellátogatok egy-egy vásárra is, ahol általában ugyan nem veszek semmit, mert nem vagyok az apró (és többnyire felesleges, később polclakó) ajándékok híve, de az ottani zsongás és a finom illatok is adnak egy nagy lökést a lelkesedésemnek.
A tél beálltával (még ha hó nem is esik) eljön a bekuckózás ideje, így az otthon töltött időben gyakran gyújtok gyertyát és csepegtetek illóolajat a párologtatóba, ezzel is hatva az érzékeinkre.
A készülődés mozzanatait általában a szeretteimmel is megosztom fényképek és videók formájában. Hála Istennek az a tapasztalatom, hogy a rajongásom előbb-utóbb átragad másokra is és nekik is megjön a kedvük a sütés-főzéshez és a díszítésekhez, ajándékok beszerzéséhez.
Ahogy telnek a napok, szépen lassan (és nyugodt tempóban!) minden elkészül. A fát december 23-ról 24-re virradó éjszaka hozza a Jézuska. Így általában aznap délelőttre és Szentestére már csak az utolsó simítások maradnak. Még néhány dolgot elpakolunk, szépen felöltözünk és várjuk, hogy az ajándékokkal (újra) megjelenjen a Jézuska 🙂
Kívánom, hogy hozzátok is jusson el a meghitt ünnepek hangulata és töltsétek a Karácsonyt úgy, ahogy számotokra a legkellemesebb! Kellemes készülődést és Áldott Ünnepeket kívánok!
Photo by Matthias Cooper on Unsplash