Az alábbi blogbejegyzés már közel 2 évvel ezelőtt íródott (szerencsére azóta az élethez való pozitív hozzáállásom is visszatért). Akkor még nem létezett a hogyerzedmagad.hu, azonban már gyerekcipőben járt az inspiráló cikkek, blogbejegyzések készítése nálam. Az egyik ilyen írásomat olvashatjátok most az alábbiakban.
Túlterheltség, vagy csak felfogás kérdése?
Az utóbbi néhány évben, de különösképpen az utóbbi néhány hónapban észrevettem, hogy túlságosan belepörgettem magam az elfoglaltsággal és a túlterheltséggel járó gondolatsorba, amellyel oly sokan küzdünk. Ideges leszek, ha megcsörren a telefon vagy megjelenik egy új e-mail, felkapom a vizet, ha a rokonaink jönnek látogatóba vagy ha mi megyünk. Türelmetlen vagyok, mindenhol csak feladatokat látok: végeláthatatlan munkát, háztartást, kerti munkát és még sorolhatnám – teljesen feleslegesen, mert mindez egyáltalán nem annyira fontos, mint gondoljuk!
Élünk egy bizonyos életformát, amit választottunk magunknak. Vannak, akik alkalmazottként dolgoznak, mások vállalkozóként – ki-ki a saját ízlése, lehetőségei szerint. Mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai, és természetesen mindannyiunk életében vannak olyan pontok, amelyekről úgy gondoljuk, finoman szólva nem tökéletesek. A kulcs azonban az, hogy az életünk nem a tökéletességről szól, hanem arról, hogyan éljük meg azt, amit létrehoztunk a magunk számára vagy amelynek a létrehozásán éppen ügyködünk.
Mindannyiunknak hozzá tartoznak a mindennapjaihoz bizonyos feladatok és természetesen a munka is, a legtöbben talán így vagyunk ezzel. Ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, hogyan fogjuk fel a mindennapi történéseket. Mindig is azt vallottam, hogy az elsődleges és legfontosabb feladatunk az életben az, hogy boldogok legyünk és boldoggá tegyük a saját mindennapjainkat. Mégis, az utóbbi időben én is belekerültem egy olyan körforgásba, amiből valóban nem könnyű kijönni: amikor már mindent csak végeláthatatlan feladatok, terhek és negatívumok sorozataként fog fel az ember agya. Igen, ezek nem tények, hanem az agyunk értékeli így a dolgokat. Szerencsére egy kedves ismerősöm, barátnőm is járt már ilyen cipőben és ő ébresztett rá, hogy bár sok mindent tudatosan kezelek az életemben, efölött valahogyan most elsiklottam. Ezúton is köszönet neki az ébresztőért!
Régóta motoszkált bennem a gondolat, hogy bár valóban sok feladatunk van összcsaládi szinten is, valójában azért egészen jól meg tudunk birkózni ezekkel – mégis, vajon számomra miért okoz ez annyi nehézséget, negatív gondolatot, aggodalmat, stresszt, ami miatt már sokszor enni és aludni sem tudok? Mivel hiszem, hogy minden problémára van megoldás és a napi folyamatainkat a legjobb tudásunk szerint már átszerveztük, újra strukturáltuk, megújítottuk, ezért arra jutottam, hogy ez már biztosan csak belőlem fakadhat és valamit nem úgy fogok fel fejben, ahogy kellene és ahogyan számomra jó lenne.
Ahogyan ezzel a kedves barátnőmmel beszélgettem, rá kellett ébrednem, hogy igaza van és ezek a gondolatok, érzések már bennem is megfogalmazódtak, csak egyelőre túlságosan ritkán kerülnek előtérbe, amelyen bizony tudatosan dolgoznom kell. Emlékeztetett rá, hogy az életem valójában így jó, ahogy van és csupán a fókuszpontom csúszott el amiatt, hogy mostanában (régebbi jó szokásomtól eltérően) nem a pozitívumokra, hanem sokkal inkább a negatívumokra koncentrálok.
Szokták is mondani, hogy az ördög a részletekben rejlik és bár klisé, de számomra ez ismét igazolást nyert. Mi, emberek ugyanis képesek vagyunk a jó dolgokat is elrontani a saját magunk számára és akár a környezetünk számára is azzal, hogy nem megfelelő gondolatsorokat ismételgetünk újra és újra, amivel csak még több problémát generálunk. Negatív gondolatokkal a fejünkben és úgy, hogy mindent nehéznek és szenvedésnek fogunk fel, sokkal nehezebben haladunk a munkánkkal és a mindennapi dolgainkkal egyaránt, kedvetlenebbek vagyunk, sőt mi több, képesek vagyunk zsörtölődésünkkel elrontani mások kedvét is – ami aztán csak terjed és terjed tovább szerte a világban. No, hát ez „csodálatos”, ugye?! Éppen ezért kell elejét vennünk ezeknek a gondolatoknak.
A mai beszélgetésünk elgondolkodtatott, hogy valójában milyen dolgokon is zsörtölődöm nap, mint nap. Visszatértem egy kicsit ahhoz, hogy hol is tartok most, hogyan telnek a mindennapjaim és miért van ez így, hiszen elég (cél)tudatos ember vagyok, én választottam ezt! Én akartam vállalkozóként dolgozni a szabadúszó életmód minden előnyével és hátrányával együtt, mert szeretem az érzést, hogy bárhonnan dolgozhatok. Szeretem, hogy nincs főnököm. Szeretem, hogy magam döntöm el, milyen értékrend, stratégiák, elvek betartása mellett dolgozom. Szeretem, hogy csak rajtam múlik, mikor dolgozom és kikkel dolgozom. Ez az életforma illeszkedik a legjobban a személyiségemhez, a magánéletemhez, a vágyaimhoz, a céljaimhoz. Én akartam így. A saját döntésem volt, amikor ott hagytam a multicégek világát és ezt az életet választottam.
Hát ennek megfelelően bizony ahelyett, hogy azon siránkozok, mennyi mindent kell csinálnom egy átlagos hétköznapon, hányszor kell megszakítanom például a kertészkedést, vagy a blogírást amiatt, hogy indulnom kell egy megbeszélésre, vagy ki kell küldenem egy munkát, inkább hálásnak kéne lennem! Élvezhetem azokat a perceket, órákat, amiket egy átlagos hétköznapból kertészkedéssel, blogírással vagy bármi mással tölthetek. Örülhetek, hogy nem csak ebédszünetben intézhetem el az ügyes-bajos dolgaimat, hanem bármikor, amikor éppen adódik egy kis szabadidőm. Boldog lehetek, mert annyit dolgozhatok változatosnál változatosabb környezetben, akár kollégákkal, akár egyedül, amennyit csak akarok! Hányan tehetik még ezt meg? Bizony nem sokan… Szerencsére azért egyre inkább ebbe az irányba fejlődik a világ és már az egészen nagy szervezetek is elkezdtek a saját lehetőségeikhez képest alkalmazkodni ehhez a tendenciához és a munkavállalók igényeihez, bár a folyamat egyelőre gyerekcipőben jár és egyébként is, ez egy másik téma.
Nos, a mai nézőpontváltásból okulva itt az ideje pozitívan nézni a világot. Örülni a szabadságnak, amiben élek és megfogni a pozitívumot mindenben, ahogyan néhány éve tettem és mennyivel boldogabb voltam! Most is az vagyok és az leszek!
Javaslom Nektek is, ha hasonló problémákkal küzdötök, hogy keressétek meg a probléma valódi okát. Gondoljátok végig, hogy ha újra átélhetnétek az adott helyzeteket, vajon másképp tennétek-e bármit is. Én most már bátran mondhatom, semmin nem változtatnék! Ugyanígy kertes házat választanék, ugyanígy aktív életet kívánnék és ugyanezt a munkát végezném, ha újra dönthetnék.
Ha esetleg változtatnátok valamin, akkor természetesen meg lehet lépni ezt is, de emellett igencsak megfontolandó, hogy napi szinten mire helyezzük a fókuszt. Bizony az elején el kell csípni a korábbi működésünknek megfelelő gondolatokat és átfordítani a helyzetet, pozitívan tekinteni a világra és a körülöttünk lévő emberekre, környezetre. Az első néhány hétben talán nem mindig könnyű és sok tudatosság szükséges hozzá, de egyáltalán nem lehetetlen dolog! Próbáljuk felfogni úgy az életet, ahogyan a barátnőm is mondta: „A munkánk, a feladataink, a háztartás és minden ilyesmi az életünk része, csak egy-egy szerep, amiben vagyunk és egy-egy ága az életünknek. Élvezzük ki azokat a perceket, órákat, napokat, amikor ezekkel foglalkozunk, hiszen mi alakítottuk így és élvezzük ki még ennél is jobban azt az időt, amit saját magunkra és a boldogságunkra fordítunk! Tiszteljük meg magunkat azzal, hogy ez utóbbira pedig elegendő teret és időt szánunk.”
Photo by Elisa Ventur on Unsplash
