Újdonság iránti vágy a párkapcsolatban

Egy kedves barátommal néhány napja arról beszélgettünk, hogy miből fakad az újdonság iránti vágy, melynek a mindennapi vásárlási szokásokra vonatkozó vetületét az Újdonság iránti vágy a vásárlásokban c. cikkem taglalja. Ebben az alábbi konklúzióra jutottunk:

Az újdonság iránti vágyunk valójában nem jó és nem rossz, sokkal inkább annak a konkrét helyzetekben való megnyilvánulásán van a hangsúly. Azon, hogy tudatosan odafigyeljünk arra, mikor, milyen helyzetben és milyen mértékben engedjünk neki ahhoz, hogy hosszú távon valóban értékes érzéseket és élményeket hozzon az életünkbe.

Tovább fejtegettük a kérdést és szóba került, hogy egy hasonló jelenség megfigyelhető a párkapcsolatok terén is. Az újdonság iránti vágy bizonyos esetekben félrelépésre sarkallhatja a pár tagjait, vagy idővel megjelenhet bennük egy vágy arra, hogy jelenlegi párkapcsolatukból kilépve új pár után nézzenek. Én az eddigi tapasztalataim alapján úgy gondolom, hogy ezek az érzések leggyakrabban azokat a párokat sújtják, akik valamilyen okból kifolyólag érzelmi szinten nem kapcsolódnak elég szorosan egymáshoz. Lehetséges, hogy valójában nem tartoznak igazán össze, csak ennek a felismerése még nem történt meg. Az is előfordulhat, hogy valamely körülmény, kulturális, társadalmi nyomás, vagy egyszerűen az egymás iránti empátia, kitartás hiányosságai miatt, esetleg a családjukból hozott negatív minták miatt, vagy saját türelmetlenségük miatt inkább a továbblépés vagy a kifelé kacsintgatás mellett döntenek. Meglátásom szerint nagyon sokféle tényező állhat ennek a hátterében, amelyet nem mindig könnyű felderítenünk.

Beszélgetőtársam kiválóan megfogalmazta, hogy a kapcsolatok elején a pár tagjai (természetesen a kölcsönös érzelmi töltet mellett) nagyobb részben „információalapú” motivációval rendelkeznek egymás iránt és a párkapcsolat fenntartása iránt. Itt arra gondolt, hogy ebben a fázisban még erőteljes a kíváncsiságunk: „Milyen ember lehet ő? Milyen érzés lehet megcsókolni? Hogy fog reagálni, ha virágot viszek neki? Milyen érzés lehet, ha virágot kapok tőle? Amikor ezekre a kérdésekre választ kapunk, megtörténik egyfajta kielégülés, és lankad a motiváció…”

Később azonban idővel elmélyül a kapcsolat. Felszáll a rózsaszín köd, és ideális esetben elérkezik egy megnyugvás és biztonságérzet a lelkünkbe, hogy megtaláltuk a szívünk választottját. Ha ilyenkor jobban beleengedjük magunkat a szerelem és a mély szeretet érzésébe, akkor eljuthatunk oda, hogy most már egy „érzelemalapú forrásból merítsünk motivációt a párkapcsolat fenntartására. Engedjük, hogy a másik fél láthasson minket reggel smink nélkül, álmosan, ahogy meggyűrt minket az ágy. Látjuk egymás arcát kisírt szemekkel, amikor úgy hozza az élet, vagy a fáradtságtól elcsigázottan egy hosszú munkanap után. Megosztjuk egymással a félelmeinket, szorongásainkat vagy éppen a bennünk lévő dühöt, csalódottságot és más negatív érzéseinket. Amikor azonban összebújunk, összefonódik a lelkünk… Boldogságot és vigaszt találunk egymásban.

A közösen eltöltött évek során eljuthatunk oda, hogy beengedjük a másikat a szívünk egy olyan részébe, ahova mást talán korábban még soha. Felülíródnak a korábbi élményeink, szerelmi csalódásaink és pozitív érzésekkel, mély, tiszta szeretettel telítődik a lelkünk azokon a helyeken is, ahol korábban sérültünk és amely részekről azt hittük, hogy talán már sosem gyógyul be… Átíródnak a szerelemmel, párkapcsolattal kapcsolatos hiedelmeink, programjaink. Azok, akiknek korábban megfordult a fejében, hogy megcsalják a párjukat vagy meg is tették, ezúttal már nem teszik, fel sem merül bennük. Nem azért, mert ez a társadalom és a párjuk felől érkező elvárás, hanem azért, mert mély meggyőződésből tudják, hogy nincs a szívükben hely más számára. A társuk iránt érzett szerelem és tiszta szeretet a korábbi, mások iránt érzett kíváncsiságot, újdonság iránti vágyat hűséggé, kitartássá formálja, amely a nagyon nehéz időkben is összetart bennünket. Kialakul egy mélyen érzett megbecsülés és tisztelet a párunk iránt.

Azok pedig, akik korábban már megtapasztalták, milyen érzés az, amikor a párjuk megcsalja őket, lehetőséget kapnak arra, hogy ezúttal jó élményben legyen részük és újra visszakapják az önbizalmukat. Idővel a korábbi párkapcsolatban megélt átverés okozta bizalmatlanság, félelem és fájdalom helyét átveheti a szeretet. A „nem kellettem”, „nem fogadtak el”, „kevés voltam” érzését felváltja a feltétel nélküli elfogadás és a támogatottság érzése. Így mindkét félnek része lehet egy olyan kapcsolatban, ahol a viták, párkapcsolati nehézségek vagy magánéletbeli problémák csak tovább erősítik a kapcsolatot és az egymás iránti kitartást. Ahol mindkét fél megtapasztalhatja, hogy még megtörten, szomorúan, dühösen, elnyűtten, elesetten is szereti és támogatja őt a másik és amikor a leginkább szüksége van rá, segítő kezet nyújt felé.

A pár tagjainak lelki gyógyulásával párhuzamosan pedig az ember átformálódik és az újdonság iránti vágyunk is más megvilágítást kap. Egy egészen újfajta kíváncsiság lesz úrrá rajtunk és lassan felnyílik a szemünk. Észrevesszük, hogy valójában milyen csodás emberrel élünk együtt és mennyi felfedeznivaló rejlik még egymásban. Mindkettőnk érzelemvilága és lelke gyakorlatilag végtelen, így ezek végtelen számú és minőségű kombinációjában vagyunk képesek újdonságot, izgalmat varázsolni a mindennapjainkba. Felfedezhetjük, hogy amire én vágyom, arra Te hogyan reagálsz. Amire Te vágysz és amit Te szeretsz, azzal én is együtt tudok-e mozdulni. Így, mint két kezdő zongorista, eleinte a tanulók bizonytalanságával és talán néhány hamis hang megszólaltatásával, de elkezdünk egymás lelkén egyfajta zenét játszani. Végül, sok gyakorlással a lelkünk játéka egymást segítő, kiegészítő hangok egymásutánjává, majd pedig kellemes, szinte varázslatos és magával ragadó dallammá fejlődik…

Photo: Unsplash.com