Egy nagyon kedves barátom néhány napja felvetett egy számomra is izgalmas témát, amely az ember újdonság iránti vágyát helyezi a középpontba. Arról beszélgettünk, hogy ez vajon miből fakadhat és időnként hogyan lehet annyira erős, hogy még akkor is az újdonságot választjuk, amikor szinte biztosak vagyunk benne, hogy az új dolog kevésbé lenne megfelelő számunkra, mint a jelenlegi.
Példának a barátom a telefonokat említette. Már jó ideje X márkájú telefont használ, évek óta ebből vásárolja meg az újabb típust és kifejezetten elégedett vele. Mégis az újdonság iránti vágya arra sarkallta a közelmúltban, hogy a jól bevált márka helyett ezúttal Y márka mellett döntött. Úgy hozta meg ezt a döntést, hogy tisztában volt vele, X márkának nagy előnye az egyszerűsége, átláthatósága és megbízhatósága, míg a másik márka ezeket a számára igen fontos értékeket csak kevésbé tudhatja magáénak. Vágyott az újdonságra, azonban a vásárlását körülbelül két hét múlva megbánta és a telefonját végül árkorrekció mellett kicserélte a régóta bevált X márkára. Mostanában újra eszébe szokott jutni az Y márka (amelyet végül ki kellett cserélnie) és elmondása szerint néha még mindig vágyik rá. Így fogalmazott:
„Úgy érzem, megint csalódnék, de legalább újdonság lenne. (…) Az jutott eszembe, hogy ez azért van, mert az ismeretlen felfedezése fontosabb lett nekem, mint a jó megbecsülése. És szerintem ez is egy formája a tudásvágynak (…). Az információ megismerése fontosabb lett a meglévő jó megbecsülésénél (…). Arra törekszem, hogy ezt elengedjem, és csak olyan változásra mondjak igent, amit testileg-lelkileg valóban előrelépésnek érzek, ott viszont bátran merjem beleengedni magam az ismeretlenbe.”
Nagyon tetszik a hozzáállása, mert tudatosította magában azt a viselkedésformát, ami már nem viszi előre, tudatosan igyekszik azt elengedni és egy olyanra lecserélni, amely hosszú távon sokkal több örömet hoz az életébe.
Engem is megmozgattak a gondolatai, bár én inkább a tőlem megszokott közgazdasági és marketing szemszögből közelítettem meg a témát. Valóban igaznak tartom, hogy a mozgatórugó a vásárláskor (a valós igény mellett) az újdonság iránti vágy és a „tudásvágy”, amely arra irányul, hogy egy számunkra minden szempontból új terméket megismerjünk (és megszeressünk). Véleményem szerint a marketing általánosságban erre épít. Azok az értékek, amelyeket a barátom felsorolt, a számára oly fontos egyszerűség, átláthatóság, megbízhatóság mind a marketing szakemberek által közvetített fogalmak, amelyek egy idő után érzéssé formálódnak az emberekben. Természetesen ezzel nem a valóság alapjukat kérdőjelezem meg, mert egy adott termék valós minősége már egészen más kérdés (ez a mérnökök és a minőségellenőrök dolga) és ebbe most nem is mennék bele. Azonban a barátom döntése, hogy ezúttal Y márkának sikerült őt – ha csak rövid időre is, de – rávennie arra, hogy megvásárolja a terméküket, tulajdonképpen a marketingesek által elért eredmény.
Mindannyian vágyunk az újdonságra, én is így vagyok ezzel. Amikor szimpatizálok egy-egy termékkel, rendszeresen tudatosítom magamban ezt a vágyat, amelyről úgy gondolom, hogy teljesen természetes, hiszen az emberi lényünkből fakad. Talán nem is tudnánk nélküle igazán boldogan élni, hiszen gyerekkorunktól kezdve az új dolgok és új érzések felfedezése, megismerése rengeteg örömöt hoz az életünkbe. Ez motivál minket arra, hogy kilépjünk a komfortzónánkból és fejlődjünk. Új hobbit kezdjünk, új munkahelyre váltsunk vagy embereket ismerjünk meg. Ugyanakkor ez a mozgatórugója annak is, hogy új dolgokat vásároljunk meg, amelyek közül nem mindenre van valójában szükségünk. Ezáltal én úgy látom, hogy az újdonság iránti vágyunk valójában nem jó és nem rossz, sokkal inkább annak a konkrét helyzetekben való megnyilvánulásán van a hangsúly. Azon, hogy tudatosan odafigyeljünk arra, mikor, milyen helyzetben és milyen mértékben engedjünk neki ahhoz, hogy hosszú távon valóban értékes érzéseket és élményeket hozzon az életünkbe.
Visszatérve a termékekre, bennem a szakmámból és a szemléletmódomból fakadóan több „ellenhatás” működik a vásárlásokkal szemben és talán ezek mára egymást segítő, egységes erővé kovácsolódtak. A jelenleg már megszerzett értékek (és termékek) megbecsülése, amely a Földünk iránti szeretettel párosul.
Felmerül bennem, hogy talán feleslegesen költeném el azt a pénzt, amit számomra sokkal nagyobb örömet okozó alternatívákra költhetnék. Eszembe jut az is, hogy milyen mennyiségű tömegtermelés folyik a világban, mégpedig azért, mert van rá igény. Sokan vásárolják az újabb és újabb termékeket, pedig valójában a meglévő még teljesen működőképes vagy javítható. Ebből fakadóan rengeteg szemetet is termelünk, tönkretesszük vele a saját élőhelyünket és a gyermekeink, unokáink élőhelyét, a Földet, amelyet olyannyira meg kellene becsülnünk.
Éppen ezért minden alkalommal, amikor elkezdek vágyni egy új termékre (kiváltképp, ha nem élelmiszerről, hanem más egyéb, például személyes dologról, ruháról vagy lakberendezési tárgyról van szó), felteszem magamnak a kérdést: „Valóban szükségem van erre?”. Sokszor napokig vagy hetekig adok magamnak arra időt, hogy gondolkodjak a válaszon, mert nem akarok hirtelen döntést hozni. Az újdonság iránti vágy ugyanis igaz, hogy nagyon erős tud lenni, de én rövidtávfutónak hívom. Ez a vágy az én megfigyeléseim szerint nem bírja ki hetekig vagy hónapokig, egyszerűen a mindennapok során kimerül.
Velem már sokszor előfordult, hogy meggondoltam magam egy adott termék vásárlásával kapcsolatban, amikor az „időt kérek” módszert alkalmaztam. Néhány nap vagy pár hét elteltével rájöttem, hogy talán nem is arra a termékre lenne szükségem, sőt: nem is biztos, hogy bármire is szükségem van. Talán a meglévő termékem még javítható és mivel amúgy is szeretem, inkább kicsinosítom egy kicsit és megtartom még egy ideig.
Olyan is előfordult, hogy az igényem hetek vagy hónapok után is megmaradt (bár ez ritkábban fordul elő), de végül úgy döntöttem, későbbre teszem a vásárlás időpontját és egy igazán minden igényt kielégítő, tartós terméket veszek, amely ugyan drágább, de sokkal tovább fogom használni. Ilyenkor alaposan utánanézek a piacon elérhető termékek árainak és tulajdonságainak, vélhető élettartamának. Gyakran vásárolok használtan, hiszen úgy sokkal olcsóbb és nincs is szükség arra, hogy az én igényem miatt egy újabb (egységnyi) terméket legyártsanak. Általában elhatározom azt is, hogy hacsak nem történik valami nem várt „katasztrófa”, a választott terméket legalább egy előre meghatározott ideig fogom használni és addig semmiképpen nem veszek újat.
Talán az én módszerem sem tökéletes és bizonyára még fejlődni fog az idő elteltével, de hosszú évek után végre úgy érzem, van egy érzésbeli eszköz a kezemben, amely segíthet, hogy a vásárlásaink tudatosabbak, fenntarthatóbbak legyenek és nekünk, magunknak is sokkal több örömet hozzanak az életünkbe, mint amennyit a korábbi impulzusvásárlások hoztak.
Érdemes körülnézni a tudatos vásárlással, fenntarthatósággal és környezetvédelemmel foglalkozó oldalakon, blogokon is, hiszen számos hasznos tippet kaphatunk a mindennapokra nézve.
