Szülés utáni depresszió

A folyamatos rossz kedv, gyakori sírás és elérzékenyülés, az anya szereppel kapcsolatos szorongások, illetve a negatív gondolatok mellett még számos tünet utalhat arra, hogy egy édesanya szülés utáni depresszióban szenved – amely egyébként sajnos egyáltalán nem ritka jelenség.

Éreztél esetleg ilyet, vagy felfedeztél a párodnál, családtagodnál hasonlót? Érdemes ilyenkor mielőbb szakember segítségét kérni, hiszen a probléma megfelelő családi háttérrel és szakmai támogatással kezelhető, sőt: pszichológus támogatása mellett és egy kis odafigyeléssel akár már néhány hét alatt jó eredményeket lehet elérni.

A szülés utáni depresszióra számos tényező hajlamosíthat, mint például az anya korábbi depressziója, az anya fiatal kora vagy egyedül történő gyermekvállalása, az alacsony önbecsülés, a karrier feladásával kapcsolatos negatív gondolatok és aggodalmak, a nem tervezett terhesség, a koraszülött gyermek, a szüléssel kapcsolatos problémák, házassági/párkapcsolati problémák és a nem támogató (családi és/vagy baráti) környezet. Az ilyen rizikófaktorokkal rendelkező édesanyák esetében a családtagoknak érdemes fokozott figyelmet fordítani a tünetek megjelenésére, hiszen azok kezdeti fázisukban még sokkal könnyebben visszafordíthatók és az anyuka hangulata sokkal könnyebben javul, amire a környezete is felfigyel majd.


A szülés utáni depresszió a szülő nők jelentős részét, mintegy 10-19%-át érinti. Azonban nem keverendő össze a baby blues jelenségével, amely 50-80%-uknál jelentkezik a szülés utáni napokban vagy az első héten. Ez utóbbi negatív gondolkodással, lehangoltsággal, ijedtséggel, fáradtsággal, állandó sírhatnékkal jár, ugyanakkor mintegy két héten belül el is múlik. Amennyiben a tünetek a szülést követő hetekben sem csillapodnak, orvosi segítséget kell kérni.

A szülés utáni depresszió diagnózisa nem különbözik a depresszióétól, mindössze annyiban más, hogy a szülés utáni 3 évben jelentkezik egy korábban nem depreszsiós, frissen anyává vált nőnél. Nem törvényszerű tehát, hogy a tünetek a szülést követő hetekben, hónapokban jelenjenek meg. A betegség hátterében részben hormonváltozások állnak, hiszen ezek a személyiség tulajdonságainak változását okozhatják. Ez azonban nem elegendő a depresszió kialakulásához, mindenképp depresszív háttérre, hajlamra van szükség. A kiváltó tényezők között továbbá egy friss tanulmány genetikai okokat is azonosított. Egy most publikált kutatás (University of Illinois at Chicago) szerint az oxytocin receptor gén (OXTR) mutációját hordozó nők esetében csökkent oxitocin szinteket mértek és ezek a hölgyek háromszor akkora eséllyel küzdöttek szülés utáni depresszióval, mint a mutációt nem hordozó társaik.

Melyek a szülés utáni depresszió további hajlamosító tényezői?

Egyes szakemberek szerint a veszélyeztetettek közé tartoznak az első gyermeket későn vállaló nők és azok, akiknek korábban már voltak hangulatingadozásaik, szenvedtek depresszióban vagy pszichiátriai kezelésben részesültek. Feltételezhetően jelentős szerepet játszanak a depresszió kialakulásában a korai anya-gyermek kapcsolatból hozott emlékek is, amelyek ilyenkor felelevenednek. Magas rizikófaktort jelenthet ezen kívül:

  • ha az édesanyának alacsony az önbecsülése,
  • ha házassági problémákkal küzd,
  • a gyerek miatt feladta karrierjét és úgy gondolja, hogy nem feltétlenül így képzeli el az életét,
  • nagyon fiatalon vagy egyedül vállal gyermeket,
  • nehéz szülésről van szó,
  • ha a gyermeke koraszülött,
  • ha nem tervezett terhességről van szó,
  • ha a babát a születése után még kórházban tartják,
  • ha az anya nem kap kellő támogatást a környezetétől.

Ezek alapján tehát nem is annyira meglepő, hogy minden 10-15. nő szenved szülés utáni depresszióban, hiszen a hajlamosító tényezők között a legkülönfélébb okok felfedezhetők, amelyekben szinte bármelyikünk érintett lehet.

Honnan ismerhető fel a szülés utáni depresszió és melyek a tünetei?

A szülés utáni depresszió esetén a legjellemzőbb érzések közé tartozik, hogy az édesanya nem tud örülni a gyermekének és nehezen alakít ki vele kapcsolatot, kedvetlen, szomorú, gyakran sírdogál, érdektelennek érzi magát. Emellett ingerlékenység, idegesség, feszültség, esetleg agresszivitás is jellemezheti. Állandóan fáradt, ugyanakkor még gyermeke alvásidejében is képtelen pihenni, éjszaka alvászavarokkal és hajnali ébredésekkel küzd. Étvágytalan és testsúlya fogyásnak indul vagy éppen ellenkezőleg, az evés az egyetlen dolog, amiben örömét leli. Igen gyakori az anyukákban a helyzetük miatti tehetetlenség és a reménytelenség érzése, valamint a bűntudat amiatt, hogy nem tudnak megfelelni a környezet elvárásainak. Tipikus lehet még az alábbi megfogalmazás az édesanya részéről: „Hibát követtem el, hogy gyereket vállaltam. Kudarcot vallottam, rossz anya vagyok. Sose leszek boldog, senki sem tudja, mit érzek.”

Alapvetően a szülés maga, illetve a gyermek születése miatt bekövetkezett megváltozott élethelyzet önmagában sem kis terhet ró az újdonsült szülőkre. Meg kell küzdeniük saját aggodalmaikkal, az új kihívásokkal, nem beszélve a folyamatosan változó napirendről és a hosszabb távon is megmaradó alváshiányról. Utóbbi egyedül is képes megingatni vagy rosszabb esetben felborítani a hormonháztartásunkat, melynek természetesen meg is érezzük a következményeit. Ezekre, a minden újdonsült szülő által megtapasztalható körülményekre és hatásaikra mindannyian másképp reagálunk. Általánosságban elmondható, hogy ez az időszak minden érintett számára megterhelő fizikai és lelki értelemben egyaránt, így különösképpen ronthat a helyzeten, ha a kockázati tényezők közül egy vagy több is jelen van nálunk.

A szakemberek szerint a következő tünetek közül, ha legalább egyszerre öt tünet legalább két hétig fennáll, az depresszióra utal:

  • állandó rosszkedv, egykedvűség, levertség;
  • értéktelenség érzése;
  • gyakori sírás és elérzékenyülés;
  • pesszimizmus;
  • fokozott érzékenység, kisebbrendűségi komplexus;
  • csökkent érdeklődés a környezet iránt;
  • figyelem összpontosítás zavara;
  • feledékenység;
  • csökkent döntési képesség;
  • önállótlanság;
  • a korábban örömöt okozó tevékenységek nem jelentenek a betegnek semmit;
  • fáradtság, alvászavarok, gyakori álmosság;
  • reménytelenség, kilátástalanság érzése;
  • kiüresedettség érzése;
  • bűntudat, szégyen érzése;
  • az anyai szereppel kapcsolatos szorongás;
  • ingerlékenység;
  • étvágytalanság vagy éppen a fokozott étvágy;
  • testsúlycsökkenés vagy ritkábban hízás;
  • fokozott érdeklődés a halál illetve a haldoklás iránt;
  • öngyilkossági késztetések, ilyen tartalmú gondolatok, illetve öngyilkossági kísérlet;
  • belgyógyászati kivizsgálás során nem objektivizálható fájdalom;
  • szexuális zavarok, a szexuális érdeklődés csökkenése (szülés után még természetes);
  • a társadalmi kapcsolatoktól történő visszahúzódás;
  • szenvedélybetegség: alkoholizmus vagy kábítószer-függőség;
  • tartós munkaképtelenség;
  • negatív gondolatok, túlzott féltés a baba irányába;
  • fokozott szorongás és aggodalom, valamint sírással kísért érzelemkitörések;
  • az anya egyre kevésbé képes örülni a gyermekének, fárasztó számára az újszülött ellátása, nem szeretne vele foglalkozni;
  • a baba bántalmazásával kapcsolatos gondolatok és belső képek, habár valódi erőszakos tettekre igen ritkán kerül sor.

Rendkívül fontos a korai felismerés, hiszen a szülés utáni depresszió jól gyógyítható (pszichoterápiával és/vagy szoptatás mellett is szedhető gyógyszeres kezeléssel), ugyanakkor magától nem múló állapotról van szó. Súlyos következményei, szövődményei lehetnek mind az édesanya (elhúzódó, súlyos depresszió, hallucinációkkal és téveszmékkel járó pszichózis kialakulása, öngyilkossági kísérlet vagy öngyilkosság), mind pedig az újszülött számára. Ez az állapot a kisbaba lelki fejlődésére és korai kötődési mintájára is hatással van. Kutatások bizonyítják, hogy a depressziós anyák gyermekei esetében gyakoribb a 20 éves kor előtti depressziós tünetek megjelenése, emellett a stresszre is rosszabbul reagálhatnak és bizonytalan kötődési stílus alakulhat ki. Az édesanya saját maga gyakran képtelen felismerni a tüneteit, a környezetük, családjuk pedig hajlamos azt összekeverni a kialvatlanságból származó tünetekkel.

Amennyiben tehát a fenti tünetek olvasása közben több esetben magadra ismertél, vagy ismersz olyan édesanyát a környezetedben, aki szülés utáni depresszióban szenvedhet, feltétlenül fordulj/forduljatok szakemberhez (pszichológushoz, pszichiáterhez)!

Hogyan történik a szülés utáni depresszió kezelése? Mit tehetünk saját magunk, párunk vagy a környezetünkben élő, depressziós tüneteket produkáló édesanya gyógyulásáért?

A kezelést pszichológus vagy pszichiáter végzi különféle pszichoterápiás módszerek és/vagy szoptatás mellett is szedhető hangulatjavító gyógyszerek alkalmazásával. Érdemes olyan szakembert keresni, akinek van tapasztalata a szülés utáni depresszió gyógyításában, vagy kifejezetten egyik szakterületeként szerepel a téma.

Ezzel párhuzamosan, természetesen a szakemberrel konzultálva mi is tehetünk saját állapotunk javulásáért. A megelőzéshez a szakemberek azt javasolják, hogy az édesanya aludjon, pihenjen sokat a szülést követő 6 hétben. Érdemes az alvást a baba kiszámíthatatlan napirendjéből adódóan akkorra időzíteni, amikor a gyermek alszik, akár nappal is. Amennyiben lehetséges, kérjünk segítséget párunktól, családtagjainktól a baba körüli teendők elvégzéséhez és a házimunkákhoz egyaránt. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy az édesanya valóban regenerálódni tudjon, hiszen nem csak az alvás, hanem a mentális pihenés és a helyzetből való kiszakadás, a gyermekgondozástól különböző élmények is hangulatjavító hatásúak. A család szerepe az édesanya lelki támogatásában és a pozitív dolgok visszajelzésében (ügyes voltál, büszke vagyok rád) is kiemelt jelentőséggel bír. Remek hatással lehet ránk az is, ha szánunk időt korábbi hobbinkra és azokra a tevékenységekre, amelyek már a várandósság előtt is örömmel töltöttek el bennünket, illetve amelyek segítettek kikapcsolódni.

További segítséget jelenthet, ha közösséget keresünk más anyukákkal, akikkel megoszthatjuk a problémáinkat, kételyeinket, tanácsot kérhetünk és adhatunk másoknak. Ezek az élmények nagyban hozzájárulnak, hogy megtapasztaljuk, mások is hasonló nehézségekkel küzdenek és az anyaság egyáltalán nem olyan „rózsaszín” mások számára sem, mint ahogyan azt elsőre képzeltük.

Biztatásként megosztanám Veletek, hogy tapasztalataim szerint a szülés utáni depresszió tünetei nagymértékben csökkenthetők tudatos hozzáállásunkkal és a környezetünk segítségével. Emellett javasolt szakember segítségét is igénybe venni, ezek kombinációjával pedig viszonylag hamar igen jó eredményeket lehet elérni.

Sok erőt és sikert kívánok az előtted álló időszakhoz!

Források:

Dr. Kelemen Csaba
G1 Intézet (Dr. Almási Kitti, Gregor Bernadett, Dr. Szőnyi György)
Házipatika
Dívány
Dívány
Budapest Medical
Perinatus.hu
Dr. Rose
Webbeteg.hu
Babaszoba.hu
Maternity.hu
Gendiagnosztika.hu

Photo by Yuris Alhumaydy on Unsplash