Vajon létezik barátság férfi és nő között? A témában igen megosztó véleményeket találunk, a szakértők és az átlag emberek szemszögéből egyaránt. Az általam vizsgált szakirodalomból az derült ki, hogy bár az ilyen barátság igen ritka, mégis lehetséges bizonyos keretek megtartása mellett.
Igaz, hogy az evolúció és a vegyes barátságokra vonatkozó szociális minta hiánya nem segíti elő az ilyen kapcsolatok kialakítását, mégis léteznek olyan tényezők, amelyek támogatják azt. Ilyen például az életkor előre haladása, a férfiak feminizálódása és a nők maszkulinabbá válása, valamint talán a legfontosabb sikertényező, a határozott keretek fenntartása.
Érdekel, hogyan működhetnek sikeresen a férfi-nő közötti barátságok? A kulcs a prioritások megtartásában, a párunkkal szembeni titkolózás és a barátunkkal való flört elkerülésében rejlik. Emellett lényeges az is, hogy ne erőltessük a párunk és a barátunk közötti jó kapcsolat létrejöttét, valamint ne nevezzük féltékenynek vagy őrültnek a párunkat. Végül pedig ne feledjük, hogy csak olyan személlyel érdemes találkoznunk, akinek biztosan nincsenek „hátsó szándékai” és kizárólag a barátság kialakítására, fenntartására törekszik.
Az elmúlt évtizedekben számos kutatás készült a témában és több pszichológus vizsgálta, hogyan változott a két nem egymáshoz való hozzáállása a modern kori társadalomban.
Melyek azok a tények, amelyek mellett nem mehetünk el említés nélkül? Egyrészt az evolúció kérdése, melyet tekintve egészen más céllal barátkoznak a férfiak a nőkkel, mint a nők a férfiakkal. Az ősidőkben a férfiakat a közös vadászat jellemezte, ahol csapatba verődve, egymást segítve és védve kellett leküzdeniük a kiszemelt vadállatot. Ehhez a férfiak stratégiai gondolkodásukat használva, egymás „előnyeit” nézve sikerült megvalósítaniuk, valamint fontos volt számukra a kooperáció képessége és az egymásba vetett bizalom. A nők ezzel ellentétben gyűjtögető életformát folytattak, ahol az egymással való rivalizálás (a több, szebb gyümölcsért) került előtérbe. Ezeknek az evolúciós különbségeknek tekinthetően a nők és a férfiak általában egészen másképp gondolkodnak a barátságról.
Emellett általános megállapítás, hogy a férfiakat kiterjedtebb baráti kör jellemzi, barátságaik azonban inkább felszínesebbek. A nők átlagosan kevesebb számú, ám mélyebb barátsággal büszkélkedhetnek, ahol inkább a lelki témák, érzelmek, kapcsolati problémák kapnak teret. Egészen másak tehát a két nemnek a barátsággal szemben támasztott igényei.
A vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy a valódi férfi-női barátság igazán ritka. Ennek egyik oka, hogy nincs rá szociális mintánk, és gyakran a környezetünk is furcsa szemmel tekint az ilyen barátságokra. Nem is ok nélkül, hiszen evolúciós okunk van arra, hogy feltételezzük, esetleg ebből előbb vagy utóbb több is kialakulhat puszta barátságnál. Bizonyos kutatások szerint a vegyes barátságok jelentős részében legalább az egyik félben felmerül a vonzalom kérdése. Nehezíti a helyzetet, ha az egyik (vagy mindkét) fél házas, vagy tartós kapcsolatban él, hiszen ilyenkor a párkapcsolatban felmerülhet az ellenkező nemű baráttal szembeni féltékenység kérdése is, amely jelenség szintén gyakori.
Hogyan lehetséges akkor mégis a férfi és nő közötti barátság? Nos, egy biztos: a legfontosabb sikertényező határozott keretek fenntartása, amelyet mindkét fél képes betartani. Véleményem szerint ehhez leginkább talán magasabb érzelmi intelligencia szükséges, illetve szintén kutatások támasztják alá, hogy ezeknek a barátságoknak a sikeressége az életkor előrehaladtával is növekszik. Érdekes tényező továbbá a férfiak feminizálódásának, illetve a nők maszkulinabbá válásának kérdése. Úgy tűnik ugyanis, hogy a felek esetében ezen tényezők szintén elősegítik azt, hogy egy ilyen vegyes barátság stabil alapokon nyugodjon.
Visszatérve a korábban javasolt keretek betartására, Dr. Jennice Vilhauer, pszichiáter fogalmazta meg ezeket. A doktornő szerint:
Kiemelt fontosságúak a prioritások. Nem helyezhetjük ellenkező nemű barátunkkal való kapcsolatot a párkapcsolatunk elé és nem érdemes bármilyen módon azt sugallnunk a párunk felé, hogy amennyiben nem fogadja el a barátunkat, szakítás lesz a vége.
Ne titkoljuk a baráttal való találkozásokat a párkapcsolatunkban. Amennyiben mégis így teszünk, tisztában kell lennünk vele, hogy a hazugság hazugságot szül, melyre előbb-utóbb úgyis fény derül és ez tönkreteszi a kölcsönös bizalmon alapuló párkapcsolatot.
Ne ragaszkodjunk ahhoz, hogy a párunk és a barátunk is jóban legyenek egymással. A párunknak is ugyanúgy joga van hozzá, hogy saját maga válassza ki a barátait, ahogy nekünk. Amennyiben úgy dönt, hogy nem szívesen tölt időt együtt a barátunkkal, jobban tesszük, ha elfogadjuk a döntését és nem erőltetjük.
Ne flörtöljünk a barátunkkal, különösen ne a párunk előtt. A barátok között nincs helye a vonzalommal, vagy szexuális töltettel rendelkező érintéseknek, illetve a szexuális tartalmú viccek is kifejezetten káros hatásúak mindkét kapcsolatra nézve. Ilyen viselkedéssel nagyon kínos helyzetbe hozhatjuk a párunkat és saját magunkat is.
Ne akarjunk olyan személyekkel barátkozni, akikkel nyilvánvaló, hogy nem barátság a kapcsolatunk célja. Amikor például egy 60 év körüli férfi egy 30 év körüli, kétségtelenül vonzó nővel rendszeresen találkozik vagy írogat neki, szinte biztos, hogy a férfi párja ezt tiszteletlenségnek fogja venni. Gondoljuk végig józan ésszel egy külső szemlélődő szemszögéből nézve, hogy vajon mások hogyan tekintenének a kapcsolatunkra. Ha mások is igen furcsának találnák azt, akkor valószínűleg a partnerünk is hasonlóan fog reagálni. Ne tegyünk olyat a párunkkal, amit mi sem szívesen viselnénk el fordított helyzetben.
Ne nevezzük féltékenynek vagy őrültnek a párunkat. Ha a partnerünk úgy érzi, az ellenkező nemű személlyel folytatott baráti kapcsolatunk fenyegetést jelent a párkapcsolatra, akkor ezt fogadjuk el tényként. Amennyiben értékesnek tartjuk a párkapcsolatunkat, kötelességünk azt megvédeni még akkor is, ha ez bizonyos esetekben a személyes szabadságunk vagy döntési lehetőségeink csökkentésével jár.
Források:
Mindennapi Pszichológia
Házipatika
Tények-tévhitek (Szendi Gábor honlapja)
Dr. Jennice Vilhauer pszichiáter cikke (psychologytoday.com)
Photo by Genessa Panainte on Unsplash
